Hétvégén szert tettem 4 kis méretű befőttes üvegre (Köszi, Anya 😀 ), így vasárnap végre kipróbálhattam, milyen is élőben a táblafesték 😉

Már régóta vadásztam megfelelő üvegekre, mert azon túl, hogy a gyógyteákat zacskóban tárolni enyhén szólva is macerás, nálam lassan már egy biobolt tea-készlete fellelhető 😉 Tehát a terv az volt, hogy üvegekbe öntöm a teafüveket, az üvegekre pedig táblafestékkel “címkét” készítek.

A megvalósítás:

A befőttesüvegek hatszögletűek, így egy teljes oldalt festettem be. A festeni kívánt területet maszkolószalaggal ragasztottam körbe. Amíg az első réteg száradt az üvegeken, lefestettem a tetőket is.

Az első réteg ilyen csúszós felületeken – mint üveg vagy fém – nem fed szinte sehogy. Így leginkább azt a célt szolgálja, hogy a második réteg meg tudjon tapadni rajta. Aztán általában jöhet a harmadik réteg is. Az viszont már tényleg szépen fed 😀 Én viszont elkövettem néhány hibát 🙁 Nem minden esetben vártam meg a teljes száradást, így a következő adag festék “szépen” felszedte az alatta lévő(ke)t 😛 Aztán ha sikerült kijavítani a “lyukat” (száradás után – de szerencsére nagyon gyorsan szárad, két réteg között 20 perc bőven elég volt), maradt egy kis “pukli” néhol a szélén – na itt most jegyezzetek meg valami fontosat: üvegfelületen festéket csiszolni oltári nagy baromság! 😛 Legyen elég annyi, hogy az egyik üvegre került még egy plusz réteg táblafesték 😀

De megérte ez a néhány kis bosszúság – a végeredmény nagyon… matt-fekete lett 😉

Aztán jöhetett a feliratozás. Előre szólok, ezen a ponton van még hova fejlődnöm. (Krétával kis méretű betűket írni…hát… nem könnyű. De legalább kipróbáltam azt is: a táblafesték tényleg mosható 😀 )

A színválasztással azért hű maradtam a málnához 😉

Főzhetek egy teát? 😉 A kamilla segít, ha álmatlan lennél.