Tele vagyok izgalommal, idegességgel, türelmetlenséggel, és igen, egy kis félelemmel is. Lassan egy hónapja, hogy papíron miénk a Ház, de amíg nem érkezik meg a hitel, nem kapunk kulcsot sem.
Szóval várunk. Néha leparkolunk a házunk előtt, nézzük, és próbáljuk elképzelni jövendő életünket a falai között.
Én még nem tudom, mikor fogom felfogni, hogy az évek óta mindig csodált házikó (“Látod, Édes, ilyen házat szeretnék!”) lassan a miénk…
A blogot is ez a szerelem ihlette, no meg néhány másik blog (a későbbiekben meg is nevezem őket), és az öröm, hogy végre igazán és nagyban kiélhetem a kreativitásomat. Festhetek falat-bútort, lesz egy műhelyem… miért is ne mutassam meg Nektek, miket alkotok, mik kerülnek elő a ládafiából?