Lakberendező tanulmányaim során sosem tudtam igazán beleélni magam abba a helyzetbe, amikor is mindegy az ár, csak legyen sok “dizájn-cucc”. Nem igazán állt hozzám közel. Talán a pénzügyi része miatt, de inkább a bennem túltengő kreativitás nem tudott eléggé szárnyalni. Sokkal inkább szeretem a “kicsi a hely és a pénz sem elég sok”-problémákat. /Bár teszem hozzá: igazán élesben néha kétségbeejtő, legalábbis amikor a saját Házunkat kellene “megoldani” valahogy. De ez egy másik történet (hamarosan)./
A lényeg: amikor tavaly ilyentájt olvastam a Nők Lapjában (talán emlékeztek – emlékeznek) a “szombathelyi kis család”-ról, és zsúfolt életterükről, rögtön felajánlottam a segítségemet. Nagyon megörültem, amikor a cikk írója szinte azonnal reagált, és bár a kérdéses szoba képeit hetek múlva kaptam meg, lelkesen vetettem bele magam a tervezésbe.
Nem is álmodtam róla (na jó, egy kicsit talán), hogy lehozzák a terveimet az újságban, de következő levelében a cikk írója ezt ígérte – szóval bezsongtam teljesen 🙂 A várható megjelenés időpontjában mint az őrült, lapoztam fel az újságot – de képet nem közöltek 🙁 Vigasz: azért az ötleteim megjelentek nyomtatásban, a 2012. május 20-i lapszámban.
Most pedig itt van, ami kimaradt: