Pénteken elérkezett a várva várt nap, és jelentem, bevettük a várat 🙂
Néhány hete még csak vágyakozva néztük jelenlegi, 4. emeleti teraszunkról a hófehérbe öltözött cseresznyefánkat (azért csak a miénk volt már akkor is)…
…most pedig csipegetjük a félig érett cseresznyéket (már így finom), és próbáljuk féken tartani a termésre jelentkezőket 🙂
Persze a hétvége a családnak való bemutatással telt, de azért az első 1-2 órát pénteken igazi felfedezéssel tölthettük kettesben Kedvesemmel. Egész jó a hangszigetelése a háznak (ahogy ez a közel 50 cm-es falaktól elvárható), de a szomszédok lehet hallották egy-két ujjongó sikításomat 🙂
A korábbi tulajdonosok jó munkát végeztek, egy kis szemetet és az általam kért bútorokat leszámítva nem sok minden maradt a házban, de még így is bukkanhattunk kincsekre.
Ez mind-mind a padlásról került le, és bár még nem nagyon látszik szépségük az évtizedes porrétegtől, de majd ha felújítva meglátjátok őket! 🙂
Ez a ház teljesíti régi kis kívánságaimat is: hatalmas faragott tükör, még hatalmasabb képkeret, 100 éves szekrények…
néha már tényleg majdnem sírtam 🙂
De persze igaz a mondás: vigyázz, mit kívánsz! Most jön csak a neheze: újravezetékelés, festés, fürdőszoba és konyha kialakítása-berendezése…
Eddig is, de most már még inkább éjjel-nappal a ház jár az agyamban, profi 3D-s látványtervek úsznak a szemeim előtt, és dőlnek össze. Minimum 5 alaprajz-változaton már túl vagyok/vagyunk, de kezd körvonalazódni a dolog. Remélem, hamarabb érkezik a megoldás, mint az őrület 🙂
