Régen írtam, de megvan rá az okom. Kettő is. Az első: maga a Ház. A második, hogy egy ideje nincs netünk. Ahogy időnk sem. Hirtelen beindult minden, persze időben így sem állunk túl jól, a költözés még várat magára.
De az újravezetékelés folyamatban, és emellett vannak látható eredményeink is:
1. A kertet kalákában (családi segítséggel) rendbe tettük: lenyírtuk/lekaszáltuk a füvet, dudvát szedtünk, fát gallyaltunk (főként édesapám, de egyszerűbb ez a királyi többes 🙂 ), megszabadítottuk a málnát az égig érő csalántól, és elfáradtunk.
2. Eltüntettük a kis konyhát leválasztó válaszfalat:
Eredmény: konyha-étkező egyben, és több fény.
3. Beeresztettük a fényt a hátsó szobába, és a leendő fürdőszobába is a szomszéd felől. ( A kisebb ablak a fürdőhöz tartozik. Majd…)
4. Kőművesünk ajtót varázsolt a fürdőnek (jelenleg ez úgy néz ki, hogy a hátsó szobába van egy be- és egy kijáratunk is).
Az új ajtó már bent van, csak kép nem készült még. De nagy harc volt… Mivel nem gondoltuk át rendesen ajtóvásárláskor, hogy mit szeret a vályog és mit nem (mert nem mindenhol vályog ám a vályogházunk – inkább tégla! De ez egy másik történet.), keskeny tokosat vásároltunk, így egy délelőtt arra érkeztem meg, hogy az ajtó már bent van – KÖZÉPEN! Azaz nem a belső falsíkon, ahogyan én kértem, hanem a vastag fal közepén.
Páromat ugyan megkérdezték, hogy mivel nem oldható meg máshogy, jó lesz-e így, ő meg ráhagyta – éjszakás műszakból érkezett, szerintem “kissé” kómás lehetett; én meg ugye később toppantam be. Szerencsémre édesapám is ott volt segíteni, és miután megnyugtatott, csak kieszeltük, hogy van megoldás: néhány fémlemez segítségével, és egy kis többletmelóval biztonságosan tudták rögzíteni az ajtót.
Hogy nem loptam be magam kőművesünk szívébe (pedig órabérben dolgozott), az biztos, de örülök, hogy nem hagytam annyiban a dolgot. Végeredményben nem ő nézi egy életen át az “elrontott” fürdőszobát… De alapból az ötleten is csodálkozott, mert hát fürdőszobába az ajtót inkább a külső falsíkról szokás berakni, hogy kisebb helyet vegyen el… de kérdem én: hogy nézett volna ki úgy? Ha már kisebb és keskenyebb az ajtó a mellette lévőnél, legalább az elhelyezésük egyezzen!
Kép nemsokára a “végeredményről”. …és íme:
5. Persze azért pihenésképpen játszottunk a kutyánkkal is 🙂
Csak tudnám, ki gondolta, hogy egy plüsstehén jó játék egy kutyának (ténylegesen kutyajáték volt, kaptuk, rá volt írva a cimkére!). Csádénak cirka 5 percig tartott, és ebben már a kibelezés is benne volt 🙂
