Szeretett kis lakásunkban végül csak ennyi maradt:
Néhány apróság, és a falfestéseim. Bár egyik sem volt befejezve, de főként a “magyar népmesék” motívum igencsak a szívemhez nőtt. S bár a facebook-on “meghirdettem” a “csiszolói állást”, nem jelentkezett senki, így mégis nekem kellett elvégezni a “piszkos munkát”… Fél perces álldogálás és sóhajtozás után mély levegőt vettem, és… csiszoltam:
A tündért hagytam utoljára (Diana Ross – tündér, mert a haja kissé nagyra sikerült):
Ez után már ezeréves freskóra emlékeztetett a festés, kentem rá mélyalapozót, majd száradás után egy réteg fehér festéket:
Látszik a különbség? Szerintem nem. Bár itt még nem volt teljesen száraz, de nem fűztem hozzá sok reményt, így maradt a glett, és Párom “szadizmusa”:
Tíz órányi munkám így lett a “feledésé”, de legalább nem adta könnyen magát…
Vigaszom: rengeteg fehér falfelület a Házban, 310-es belmagassággal… 🙂
