Itt ülök a leendő konyhánkban, ahol a berendezés jelenleg csak egy pamlag/szófa/kerevet, szóval ő:

Na persze nem fejjel lefelé 🙂 A képen szegény az előző tulaj általi eltüzelésre vár, hátul, a górénál. Még jó, hogy “bekéredzkedtünk” felmérni a terepet, hogy legalább tervezni tudjak, mert ugye kulcsot csak a hitel megérkezése után kaptunk 😛 Így megmenekült ez a felújításra váró, cserébe extra kényelmes kis pamlag, ami a munkálatok során is nagyon jó szolgálatot tett, amikor Párom éjszakából érkezvén fúrás-faragás hangjára jót aludt rajta délig 🙂

Hát igen, az is jó “zenei alap” volt, de azért szerencsére van más is, ami az elmúlt nyarat és a munkálatokat hozza elő. Most arról jutott eszembe, hogy “én még semmit sem ettem”, pedig már 11 óra lassan, de ha írok, elkap a lendület (és jelenlegi zenei alap a korgó gyomrom, szóval nemsoká csak szünetet tartok). Imádom Rúzsa Magdi fent idézett számát, és szerencsére nyáron igen gyakran játszották a rádióban – így festés és csiszolás közben volt mit bömböltetni (talán a szomszéd néni-bácsi is megszerette).

…

Most, miközben majszoltam a zsíros kenyeret a kertünkben termett paradicsommal, nézegettem a konyhabútor üres helyét (de már készül, már készül! 🙂 ), és eszembe jutott, hogy a tegnapi bejegyzésből kihagytam a lényeget: a látványtervet. Na ezt most pótolom. Talán titeket is jobban érdekel, mint a töprengéseim, amire már úgysem tudtok figyelni, mert azt dúdoljátok, hogy “Szerelem, szerelem…” 😀 /Remélem, nem utáltok érte :)/

Tehát valami ilyesmi lesz. A lapszabászatban készült a látványterv.

Hát, igen, alaprajzot még mindig nem készítettem, így kicsit nehezebb elképzelni… Az előző bejegyzésemben mutattam a felszerelt nagy polcot, nos, az lesz középen, a munkapult fölött, az ablak alatt, ami szintén nincs ezeken a képeken, de talán össze tudjátok hozni (ígérem, tényleg rajzolok hamarosan – bár a fotók a kész konyháról lehet korábban meglesznek…). A “ficakban” lévő magas polc (a második képen) mellett a kis kiugró pedig a kémény – az lesz még rózsaszín (bocsánat, MÁLNA – Páromnak csak így szabad emlegetni 🙂 ), és a pult fölötti fal. Mindenhol csak egy falat színezünk 🙂 A kémény mellé pedig a cserépkályhát képzeljétek.

Jogosan merül fel bennetek a kérdés, hogy hogyan fogok én itt elférni – nos, lesz majd egy tálalóm.

Valami ilyet szeretnék:

http://butor-lakberendezes.vatera.hu/butor/vitrin/olasz_kezmuves_jegenyefa_geli_talalo_szekreny_1803781271.html

De egyenlőre a mamámtól örökölt alacsony kis üveges szekrény lesz, már ha elkészülök a háznál maradt nagy ruhás szekrénnyel, ugyanis jelenleg az előbbiben vannak a ruháim.

Igen, kamrám sem lesz, a polc a sarokban nem megfelelő. Ez, tekintve a ház tekintélyes méreteit, elég bosszantó, mert végül is van kamra, csak “lent”, tehát ahhoz át kellene menni a hátsó szobán, azt az ajtót pedig lehet be is falazzuk (tudom, tudom: ALAPRAJZ!!!!), de mégiscsak van megoldás, és ezt is a ház “adta”: itt maradt ugyanis egy igazi, régi, retro konyhaszekrény 🙂

Átfestem, és ki fog kerülni a folyosóra/gangra, ami félig előszoba is lesz (igen:ALAPRAJZ!!! Esküszöm, este nekiállok…), ott elég hideg lesz (remélem, azért nem fog megfagyni a krumpli), tehát előzetes elképzeléseim szerint jó lesz “kamrának”.

Kezdek fázni itt a “konyhában”, úgyhogy lehet bebújok az ágyba alvó Kedvesem mellé (éjszakás szegény), pláne, hogy (remélem…) a huzat mozgatja néha a fürdőszobaajtót, és hát….valaki élőt szeretnék magam mellett…

ui: Tegnap próbagyújtást végzett Párom apukája a cserépkályhában – pattogó tűz, meleg….lehet irigyelni 😀

(Télen is lehet majd szabadon énekelni a melegben, hogy “Nyár van. Olvad a málna a számban…” – ha már elfelejtettétek volna :D)