Van egy platánfánk.

Pontosabban nem a miénk, hiszen közterületen áll, pláne főúton, a Ház előtt. Így bármit szeretnénk tenni vele, azt be kell jelenteni az önkormányzatnál. De ez csak az egyik probléma.

Amikor megvettük a Házat, már látni lehetett (bár én nem szívesen vettem észre 🙁 ), hogy gond van a platánnal. Konkrétan a fele már elszáradt. Amíg nem kaptuk meg a kulcsot, (tehát márciustól május végéig) volt időnk nézegetni, és elfogadni, hogy minimum erősen le kell gallyalni, de inkább kivágni, hiszen úgyis csak idő kérdése, és teljesen elszárad 🙁

Első felvonás – harc a Hivatallal

Június 19-én kérelmeztük a fa kivágását, mivel elszáradt méretes ágai veszélyeztetik a villanyvezetékünket és a Ház palatetejét is.

Július 2-án érkezett a levél, amelyben megkaptuk az engedélyt a gallyazásra. Nem örültünk, de elfogadtuk. A helyzetet végül is felismerték. Ezt írták az indoklásban: “A helyszíni szemle során megállapításra került, hogy a kérelemben megjelölt fa több ága is kiszáradt. A kiszáradt ágak a tető fölé érnek. Mivel ezen ágak könnyen vihar, vagy erősebb szél áldozatai lehetnek, közvetlen veszélyt jelenthetnek autó- és gyalogos forgalom, az ingatlan és a villanyvezeték számára is.”

A gallyazás időpontját “előreláthatólag július eleje”-ben határozták meg. Július közepéig egész türelmesek voltunk. Végül is az “eleje” időmeghatározás tág teret ad a képzeletnek 😛

A nyár pedig így telt el: minden nagyobb nyári viharnál (szerencsére idén nem volt sok), ahelyett, hogy élveztük volna (én nagyon imádom a viharokat :D) betegre idegeskedtük magunkat a tetőt féltve (na jó, főleg én), illetve nagyjából kéthetenként jártunk az Önkormányzati Hivatalba, érdeklődni. A második után már előre köszöntek 😀 Viszont a feladat és a fa nagysága akadályt jelentett a környezetvédelmi hatóságnak is – nem rendelkeztek kosaras autóval, arra várni kellett, de ígérték, megoldják a dolgot, más nagy fa is vár rájuk a városban. Ahogy mi is…

Második felvonás – pozitív változások, avagy a kis eredményeknek is örülni kell

1. Időközben végezte éves gallyazását az EON a városban. Sajnos hátrányból indultunk itt is, mivel a fővezeték az utca túloldalán húzódik, a sajátunkkal, a házhoz bejövővel pedig nekünk kell foglalkozni. 🙁 A kör bezárult… volna, de nem hagytuk magunkat.

Mivel a leginkább elszáradt ág a vezetékünk fölé lógott (így levágásához úgyis kellett volna az áramszolgáltató közbenjárása), személyesen mentünk be az EON irodájába, hogy próbáljanak tenni valamit. 1 telefon, 2 órahossza – és mire hazaértünk, az ág eltűnt. Szó szerint. Tüzelőnek nem lett volna rossz, de a lényeg, hogy a fáról lekerült 🙂

2. Aztán a  sokadik hivatal-látogatásunkkor kölcsönös meglepődésünkre kiderült, hogy Párom egyik régi barátja az új főkertész. 😀 (Persze ha magatok elé képzeltek egy 25-26 éves hosszú hajú srácot, aki épített Jawa-val jár ;), fura a “főkertész” megnevezés (Bocs, Peti), de itt is áll: Ne ítélj elsőre, sőt! 😉 ) Nekünk ez mindenképp nagy szerencse, hiszen egyezett a véleménye a miénkkel, így engedélyezte  a fa kivágását. Október 11-én meg is kaptuk az írásos engedélyt (pedig már terveztük, hogy bevetem a sírást Az égigérő fű c. filmből – 52:42 és 1:01:39 időpontnál 😉 )

3. Persze mindenképp jobban jártunk, ha magunk járunk a dolog végére – akkor megkaphatjuk a “kitermelt faanyagot”, ami ugye télen igen jól jön majd a cserépkályha fűtésekor. Ha az önkormányzatra bíztuk volna a dolgot, várhattunk volna ki-tudja-meddig, illetve  a”rászorulóké” lett volna a tüzelő. Köszi. 😛

Egy helyi “favágó-hirdetésről” kiderült, hogy egy rokon srác (Párom kisebb nővérének a férjének az unokatesója, vagy ha jobban tetszik, nagyobbik nővérének az első férjének az öccse, de mondhatjuk úgy is, hogy Párom gyerekkori barátja, illetve az én gyerekkori legjobb barátnőm öccse – szóval ismerjük 😉 ) A srác tűzoltó, nulla tériszonnyal és minimum 10 méteres létrával, ami jelen helyzetben igen jól jön. Eljöttek, megnézték, megegyeztünk pénzben-időpontban.

3. felvonás – ember tervez…

Múlt vasárnap, reggel 8-ra jöttek is. Első körben létra nélkül 😀 szóval kanyar, aztán végre beindult a meló. Én közben fotóztam…

 

…és rosszulléttel küzdöttem a 10-12 méterben dolgozó Pisti látványától 😛

Az út fölé lógó nagy ág levágásakor azonban nem voltak elég körültekintőek (nem is a megszokott társával  jött Pisti), így a leszakadó ág lendületből félig kiütötte Pisti alól a létrát… sikerült megkapaszkodnia, a segítője visszaigazította a létrát, de azt hiszem, egyikünk sem úszta meg kisebb szívroham nélkül. Ez, és a megszokott munkatárs hiánya így elnapoláshoz vezetett…

4. felvonás – ha minden “összejön”

Ma reggel 8-kor tehát újra találkoztunk. Azonban: a láncfűrészükhöz rossz alkatrészt kaptak a boltban, és más probléma is akadt a szerszámokkal. Irány az üzlet a szomszéd városban, másfél óra múlva jöttek… 2-3 kisebb ág levágása után…

…újabb akadály: a villanyvezetékünk. Nem merték bevállalni a fölé lógó ágat, szóval jelenleg az EON véleményére-engedélyére várunk… holnap talán megnézi valaki, de állítólag 20 nap, mire megkapjuk az engedélyt, és kijönnek lekötni-visszakötni a vezetéket…

Favágóink terve tehát az, hogy a lekötés után megállítjuk a forgalmat, és az út felé kidöntik Óriásunkat. Hát, izgalmas lesz (eddig csak villamost kellett feltartóztatnunk, még a diplomaosztómkor Debrecenben, amikor is autónk elakadt a 15 centis hóban a síneken… február 13., péntek volt 😉 ) Izgalmas lesz 😀

Remélem, nemsoká jelentkezhetem az 5. (utolsó?) felvonással. 😉

Sajnálom szegényt, pláne, hogy ilyen kitartó, de ígérem, legyőzzük az Óriást!