79 napja (igen, megszámoltam 😀 ), durván 2 és fél hónapja lakunk a Házban (és 8 éve vagyunk együtt ♥ – ezt jól példázza imént lezajlott beszélgetésünk: Ő: -Mindjárt jövök! (megy cigizni) Én: -Én is! – mármint “Én is szeretlek!” 😀 – de most nem erről lesz szó, csak eszembe jutott.)

Tehát, elég régóta beköltöztünk, és bár nem sokszor költöztem még (és többet nem is tervezek), így, minden cuccal még sosem. Mert egy albérletben tudod, hogy minden csak ideiglenes, itt pedig – ennél a szónál és jelentésénél semmi sem idegesít jobban 😛 Persze nincs mit tenni, ha a pénzügyi megfontolás mindent felülír (milyen jó kifejezés a “csóróság”-ra…) De ne értsetek félre, tudok türelmes lenni (ami amúgy igazán nem jellemző rám) a cél érdekében. Nem zavar például, hogy egyenlőre nincs járólap és csempe a tisztafürdőnkben (mint tisztaszoba 🙂 ), mert mindenképp mintás járólapot szeretnék, és úgy tűnik, ez nem az egyszerű dolgok közé tartozik 🙁 …és nem zavar az sem, hogy a szobánkban, ahová három lámpát terveztem a mennyezetre, egyenlőre csak egy villanykörte lóg, mert egyrészt a másik két feltekert vezetékkel úgy néz ki, mint egy angyal 🙂 (legalábbis én annak látom), másrészt még nincs meg/nincs átfestve mind a három különféle lámpabúra. Keresem a tökéletest.

De!

Az már zavar, hogy nincs meg mindennek a helye. Mindig van valami tennivaló, úgyhogy nem haladok a bútorfejújításokkal 🙁

Ma ébredtem rá, hogy miért nem érzem 100%-ig otthon magam itthon – hiányoznak a könyveim 🙁

Jelenlegi (ideiglenes :P) “könyvespolcom” így néz ki:

 

Éppen van még rajta hely néhány könyvnek (most van rajta mindenféle, csak úgy ideiglenesen :P,könyv a legkevesebb), de amúgy sem az igazi 😛

Ami lesz nemsoká: az ismerős Dög 😀

Persze ez sem a végleges megoldás, még a régi kemence helyén megbújó kilenc doboznyi könyvem sem fog ráférni… és ez még messze nem az összes, csak az, amik nélkül “nem tudok élni”, és az albérletünkben is velem voltak 😀 De otthon, Anyáéknál maradt még nagyjából ugyanannyi…

Így hát tervezgetek. A legjobb talán egy plafonig érő, 2 méter széles polc lenne 🙂 , de jobban tetszene így (főként, hogy nem takarná el kékesszürke falunk nagy részét):

Ez a firka tehát ezt a falnézetet jelképezné:

A “rajzon” középen az az asztalom:

Most is az ablak alatt áll, mellé jó lenne két alacsonyabb polcrendszer, alul nagy, mindent-elnyelő fiókokkal,  fölöttük két sor polccal a könyveknek. A tetejére pedig a tv, és képkeretek kerülnének.

Persze amíg csak álmodozom, nézelődök is.

Néhány könyvespolc, ami megfogott:

Ha a méret a lényeg…

Ha a külalak sem mindegy -sőt…

Ha a méret és a kinézet is számít – a kedvenc, szín szerint válogatós, amivel már én is próbálkoztam kislakásunkban (és talán nekiugrok még egyszer 😉 ):

Persze ahogy haladok, csak ez marad 🙁 :

 

Ha nem vigyázok, beszippant a könyv-örvény – de lehet nem ellenkeznék… Erről a képről (egyik) kedvenc könyvem jut eszembe –Stephen Hall: CápaCa ♥ .

Én még olvasok. És Te? 😀