Nem akarom elkiabálni (mert még nem kapták meg, csak megpályázták), de úgy néz ki, hogy egyik barátnőm és párja fog a Mi lakásunkba költözni 🙂 Vagyis abba a fiataloknak kiadó önkormányzati lakásba, amiben közel 3 és fél évig laktunk Kedvesemmel. Abba a kis kuckóba, ami csak a Miénk volt, amit kidíszítettem falfestéseimmel, amiben voltunk nagyon boldogok és nagyon szomorúak, ami a szívemhez nőtt, amibe nem akartam volna soha visszamenni, hogy lássam, más él ott… 🙁 hát köszi, Tili…

Persze ez poén, dehogy haragszom 🙂 valahogy jó is, hogy tudom, jó fejek kapják a Legjobb Lakást a házban 😉 Na meg, ki tudja, talán meg sem fog hívni magukhoz… 😉 de mindegy is, ő meg a Házunkra irigykedik 😀

De tényleg abbahagyom a hülyülést, mert itt komoly dolgok kezdődnek – részt veszek az ötletelésben. Nem könnyű a feladat, mert hát egyszer már berendeztem a helyet, és tökéletesen 😉 – és pont ezt kell elfelejtenem.

Tehát ötletelünk – hogy rendezzék be a szobát (több funkció egy légtérben), milyen színű legyen a fal, stb. Persze Tili elég határozott elképzelésekkel rendelkezik mindenről (bár a korábbi lila-zöld színkombináció helyett már a kávénál tartanak…), úgyhogy max. terelgetni lehet.

Nem mintha mást szeretnék, nálam a pszichome, amiről épp tegnap olvastam a Nők Lapja Cafe-n, ALAP. Nem akarok senkit megbántani, de fura, hogy ezt fel kellett fedezni, hogy nem gondolkozik minden lakberendező alapjáraton így…hogy a Személyiség is lényeg, nem csak az Igény… Tényleg remélem, ez megint csak annyi, hogy jött valaki, aki nevet adott a dolognak, ami régóta létezik.

De térjünk most vissza kislakásunkhoz, és Tilihez. Első körben figyelembe kell vennem az “első-külön-lakás-lelkesedést” és az ezzel együtt járó “minden-legyen-benne-ami-nekünk-tetszik-bezsongást”. Nincs nehéz dolgom, nem olyan hosszú az a 3 és fél év, ami eltelt a Mi első igazi költözésünk óta. Mi is pont ilyenek voltunk. Most, a Ház esetében már picit lenyugodtunk . Picit. 😉

Amit eddig megtudtam:

– hozott bútorokból rendezkednek be majd (Nálunk is ez volt, ahogy szerintem sok mindenkinél a házban)

– a hálórészt szeretnék elszeparálni valahogy

– kávészínben gondolkodnak a falakon. Az összesen. Mert Tili nem akar fehér falakat látni (a többi helyiségben így is fog 😉 ) Említettem Neki, hogy kiköltözéskor viszont fehéren kell átadni, de nem hatotta meg. A párja szobafestő. Így könnyű.

 

Első lépésként, hogy beleéljem magam az elképzelésekbe, gyűjtöttem néhány inspiráló képet:

 

 

 

A képek között a legszembetűnőbb hasonlatosság, hogy elég egyhangúak. Az első képen látható felirat (Miért sétálj, ha repülhetsz is?) úgy érzem, pont illik ide. Élénk színek nélkül ez a barnaság (kávéság) nem az igazi.

Nem tudom, Tili hogy vélekedik erről, még nem látta a képeket, így több színvariációt kerestem a design-seeds.com segítségével. Így lehet életet adni a barna egyhangúságának:

 

Persze ez nem azt jelenti, hogy vagyonokat kell költeni a kiválasztott színű bútorokra-kiegészítőkre. Gondolkodjunk egyszerűen: új függönyre például úgyis szükség van. Annak anyagából pedig párnahuzatokat is varrhatunk.

Az egyébként nagyon világos szobát mégis “agyonnyomná” szerintem a minden falon egyforma kávé-barnaság. Több fényt engedünk be, ha csökkentjük a mennyiséget, és néhány falon bekeretezett szépia fotókkal, vagy falmatricákkal (esetleg festéssel 😉 ), jelenítjük meg a kiválasztott színt. (A FEHÉR falon.)

 

Tili véleményének meghallgatása után rovatunk folytatódik 😀

Ti laknátok kávészín falak között?