Nem hittem, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de annyi küzdelem és viszontagság után végre legyőztem a Dögöt. 😀

(Nővérem már javasolta, hogy ne így hívjam – de lehet mozaikszó is 😉 : DÖG=Drága Öreg G…. Hm. Tippeket kérek! Nekem nem jut eszembe semmi kedves “G” betűs szó :()

Utolsó nekifutásként befejeztem a festést, és lefűrészeltem a lábaiból 1-1 centit.

Enyhe billegés ugyan maradt, de a szuvas részektől megszabadultam. Mivel Drágámnak nem párhuzamosak a polcai, és én az alsóhoz mértem a lefűrészelendő mennyiséget, az eredmény az, hogy főként a felső polc és a kis korlát előtte igen ferde. Szerintem látszik, de megszokás kérdése 😉

Szóval: kicsit ferde, ici-picit billeg, a polcok minden irányban lejtenek… de az enyém 😀 Itt igenis a GYŐZELEM a lényeg 😀

Itt már a helyén:

Miután ezzel bemelegítettem (10-15 kiló biztos megvan, érzésre 100 :P), jöhettek a k..va nehéz könyves dobozok. Ötöt cipeltem fel az alsókonyhából… edzőtermi gyúrás helyett erősen javasolt gyakorlat 😛

 

2 napja Krisztiék “új” (átrendezett, feltuningolt, nagyon-tetszik) szobájában ihletet adott a könyvespolci elrendezés – imádom a nagy könyvek kicsik mögé helyezését ♥.

Úgyhogy, csak úgy egyszerűen…lenyúltam az ötletet 😉 (Köszi, Kriszti!)

Persze ez a megoldás csak olyan könyvekkel jó, amiknek a címe felül található. Hát, 5 doboznyi könyvem között nem volt esélyes, végül Johannes Itten: A színek művészete c. (egyébként legnagyobb alakú) könyvemre esett a választásom. (Na meg eddig szegény a szekrény tetejére volt száműzve.) Mellette képkeretben Párom motoros ereklyéje ♥.

Párom hazaérvén először észre sem vette a változást, majd nagyon meglepődött, hogy egyedül megoldottam 😀

Végül annyit mondott: “Nagyon DÖGÖS lett!” 😉

Szerintetek?