“…fenn lakom, magasan a város felett, a szél, az eső, a viharok útjában…”
(Szabó Magda: Az őz)
Van egy pici lakás, fenn a negyediken, a város közepén. Említettem már.
Most azt szeretném megmutatni, hogyan alakult, amíg Mi laktunk a falai között.
Elöljáróban annyit: hozott bútorokból “dolgoztunk”, azaz többnyire örökölt, szívünknek kedves darabokkal voltunk kénytelenek berendezkedni rendezkedtünk be. Olyan hirtelen jött a költözés ötlete-lehetősége, hogy időnk sem lett volna direkt ide vásárolni. Na meg minek is 😀 Mindketten hoztuk a “gyerekszobai” bútorainkat.
Az elrendezés pedig igazi kihívás volt, tekintve a szoba adottságait – tetőtér, erkélyajtó, kis kerek ablak, plusz egyik sarok “levágva” (remélem, látszani fog a képeken). Nekem való feladat volt 😀 De kellett közel másfél év (és még néhány bútor) amíg Igazinak nyilvánítottam az eredményt.
A “beköltözés” (Párom egy péntek délelőtt vette át a kulcsot, majd ment dolgozni, de előtte átadta nekem – én vittem matracot-lámpát-bort 😉 , és ettől kezdve ott aludtunk):
Majd vasárnap odapakoltunk:
Berendezés 1
Berendezés 2 (vagy 12, ki tudja, mindig pakoltam ;)) – lényegi változás: a rajzasztal kicserélődött nagyobbra-jobban használhatóra; kaptunk néhány bútort; illetve már elkészült a falfestésem (első részlete – 10 óra “meló”)
Berendezés 3 – (a kiköltözés előtt fotóztam körbe, de az utolsó 2 év nagyjából ilyen volt) az asztal középre került (hogy ne a földön ülve kelljen Catan-t játszani, ami köztudottan cirka 3 óra), van még néhány plusz bútor (Párom minden egyes darabnál elmondta, hogy “basszus, ezt le is kell hozni egyszer!” – a legkissebbnél is :D), és a festésem is továbbterjedt 😀
Imádom a Házunkat, de… néha úgy-de-úgy visszamennék… 🙁
A végére néhány kép a kilátásról (csak hogy tovább facsarjam a szívem):
Hát, ezért megérte minden nap “felmászni” a negyedikre…
