Október végén írtam Platánunkról. Addigra igen erőteljesen előkészítettük a kivágását. Volt már kivitelezőnk, de sajnos útban lévő villanyvezetékünk is.
A történet tegnap folytatódott.
Reggel 8 óra körül megérkeztek az EON emberei. Első körben közölték, hogy nem csupán minket érint az ideiglenes áramszünet (mint előzőleg mondták), hanem cirka 50 házat az utca ezen oldalán… Hát, pláne, hogy alig egy hete balhézott velünk a kettővel odébbi szomszéd a kutyánk miatt… (teszem hozzá, inkább ő volt a hibás az ügyben) szóval, nem örültünk.
De nem volt semmi gond, hamar végeztek a srácok, és az áramot rögtön visszakötötték, szerintem még egy órás áramszünet sem volt.
Miután az egyik EON-os pasi “kedvesen” közölte, hogy ne fényképezzek, és pláne ne tegyem fel netre a képeket, valahogy elment a “mindent-meg-szeretek-örökíteni-kedvem” 🙁 Úgyhogy most ne számítsatok millió fotóra, a képzeletetekre kell hagyatkoznotok.
EON-os emberkéink tehát lekötötték a vezetékünket, majd a szomszédét is. Ez felesleges volt, de fő a biztonság.
Majd Favágóink a már “megszokott” hajmeresztő mutatvánnyal (10 méteres létra a semmi közepén, az ágnak támasztva) rögzítették kötelüket a (ránézésre) legszárazabb és legvékonyabb ághoz. Persze szerintem csak nekem tűnt így, aki biztonságos távolból paráztam. (És odasúgtam az Óriásnak, hogy “Ne haragudj!”)
Mivel Pisti, aki vállalta a favágást, focizás közben eltörte a könyökét, így “vállalkozóként” volt jelen, ő irányított, és azért csinált sokmindent fél kézzel 🙂 A szó szerinti favágást tehát egy “új” (azaz korábbról nem ismert) favágó végezte. Láncfűrésszel éket vágott a fa törzsének azon részére, amerre dönteni szándékoztak.
Ezután jött a legizgalmasabb 5 perc. (Azért volt bennünk egy kis para is, főként, mivel főút lévén, erre járnak a mentők-tűzoltók, és alig fél órával a Döntés előtt is elszáguldott egy mentő előttünk…de szerencsénk volt.)
Két EON-os srác megállította a forgalmat. Néhány autós visszafordult, illetve a másik irányból érkezők lementek a közeli mellékutcán, de egy busz és egy kamion “fogásunk” volt 😀
Ezután 4 fiú, köztük Kedvesem, húzta a kötelet, míg Favágónk az ék mellett, a szemközti oldalon megkezdte a tényleges kivágást. Fél perc volt az egész, és a Fa, ami 40-50, ki tudja, mennyi évet várt, hogy ekkora legyen, hatalmas recsegéssel az útra dőlt 🙁 Elszáradt kisebb-nagyobb ágai, és amúgy is lehullásra készülő levelei szinte lerobbantak róla. Én, bevallom, majdnem megkönnyeztem 🙁 Csak az akadályozott meg, hogy minden felgyorsult ezután. Láncfűrésszel levágták nagyobb ágait, hogy könnyebb legyen az útról lepakolni. Mindent a Házunk előtti füves területre hordtak, én hoztam a gereblyét és a lombseprűt, ezekkel húzták össze az útról a kisebb ágakat, leveleket.
A forgalom már meg is indult.
Végül gyorsan behordtuk az udvarra az ágakat, a “felszeletelt” törzset (amiből vágattunk néhány ülőkének valót is), és már vége is volt. Még szomorkodtunk egy keveset (aki kivágta, mondta, hogy rossz ez, de itt legalább indokolt volt – nem szeret indokolatlanul fát kivágni), csodálkoztunk egy sort (“feldarabolva” sokkal kisebb lett a fa), majd mi fizettünk, ők pedig mentek tovább.
Párom, és időközben érkezett Apukája nekiállt fát hasogatni (legalább nem fáztak), és begyújtáskor már egy-két hasáb platán is égett 🙁 de legalább a mi otthonunk melegét adja… 😀
Fapótlási kötelezettségünkről még kora délután gondoskodtunk. Ebből a kis botból (ha “poénból” ki nem töri valaki), vérszilvafa lesz.
Az Óriást hát legyőztük. Csak a sikerélmény maradt el 🙁
