Kedden búcsút vettünk hatalmas Platánunktól, és “lecseréltük” egy cingár kis vérszilvára. Remélem, életben marad, és nemsokára kikerekedik. 😀
Platánunkra pedig már aznap feladat várt – otthonunk melegét adta néhány hasábbal. Furcsa, kettős érzés ez – szomorú, de valahogy meghittebbé is tette a begyújtást.
A praktikus felhasználáson túl mindenképpen szerettünk volna megtartani Belőle egy-két darabot. Törzséből néhány akkora darabot is vágattunk, ami jó lesz ülőkének a kertben, a még meg sem tervezett szalonnasütő köré.
Erről ugrott be, hogy már több helyen láttam lerakóasztalként felhasználva farönköket. Már csak a benti helyét kell megtalálni 😉
Vízszintesben is gondolkodhatunk – nagyobb hely kell, és talán nagyobb bátorság 😀
Persze át kell ezt gondolni – kutakodásom rádöbbentett, a lehetőségek tárháza végtelen a fa törzsének, ágainak, szeletkéinek, ágacskáinak felhasználásában 😉
Első körben színezhetünk is (nekem való ötlet 😉 )
Ülőkék más (melósabb) formában – nem feltétlenül kerti használatra:
Közepesen vastag ágakból mécsestartó készülhet:
A “szeleteket” pedig így használhatjuk fel (miután lelkesen közreműködő férjünk/párunk/apósunk/szomszédunk… méretre vágja őket):
A nagyobbakból táblafestékkel lekenve üzenőfal készülhet:
A közepesekből dísz, akár a karácsonyfára is! 😀
A legkissebbeket pedig szinte bármire felragaszthatjuk – doboztetőre, képkeretre, tükörre.
A kertben pedig lehet virágtartó – a pozsgás növények különösen jól érezhetik magukat egy fatörzsben:
Szeletekből pedig kerti utakat is kirakhatunk:
Én azonban a mai begyújtásnál rájöttem: egy darab fa sokszor magában is, mindenféle változtatás nélkül a szoba dísze lehet.
Ebbe a különleges darabba azonnal beleszerettem, és gyorsan be is menekítettem a szobába a kályha elől. (A képek minősége nagyon nem az igazi, de lámpafénynél ennyit tudtam kihozni a dologból 😛 )
Le fogom lakkozni, és keresek neki egy méltó helyet a Házban. A dísztárgyakat nem szeretem, de ez sokkal inkább egy “emlékmű”, azt hiszem – nem csak “önmagáért szép”.
