Nálam azt hiszem, ott indult el minden, amikor Tesómmal LEGO-ból mindig kis bútorokat alkottunk, és egy-egy “pöttyös könyv” hátoldalát használva alapnak, lakásokat rendeztünk be 😀

Rajzoltunk is. Sajnos nem raktuk el a terveket, de arra konkrétan emlékszem, hogy a birkaszőrnek is találtunk ki jelölést, és szinte minden egyes alaprajzon szerepelt is, a padlóra terítve 😀 (Hát igen, Anyáék szobájában is volt … 😉 )

Később a közös szobánkat minimum 4-szer átrendeztük; majd amikor külön, saját szobám lett, a szűkös hely ellenére (lakótelepi félszoba volt) állandóan “variáltam” 😀 El sem tudjátok képzelni, hány variációt lehet létrehozni néhány kisbútor átpakolásával 😉

Azóta eltelt néhány év, elvégeztem egy lakberendező tanfolyamot, és most “kiélem magam” végre, a Házunkon. Persze valószínűleg mindent hasonlóan csinálnék “papírok” nélkül is.

…

Már korábban elkezdtem ezt a bejegyzést, de csak idáig jutottam. Valahogy nem tudtam kifejezni, ami a “szívemet nyomja”. Még két ünnep között barátokkal “vitáztunk” arról, kinek mi jut eszébe a lakberendezés szóról. Merthogy én nagyon utálom, hogy a legtöbb ember “fölösleges luxusnak” gondolja. Hát, Nővérem, aki lapszabászatban dolgozik, nincs túl jó véleménnyel a lakberendezőkről. Szerinte nem mérik fel kellően a piacot, és képesek a ritkán használt, méregdrága, majdnem-ugyanolyan-fehér-mint-ami-raktáron-van alapanyagot rendelni. Innen nézve minden lakberendező a felhők felett jár és onnan néz le a “pórnépre”. 😛 Hát, ezt az előítéletet lenne jó megváltoztatni.

Korábban írtam már (itt, az 5. bekezdésben) a ‘pszichome’-ról. Nekem ez (hogy a személyiség is számít, nem csak az igény) annyira triviális (azaz egyértelmű – bocs, matekos múlttal rendelkezem 😀 ), hogy nem is értem, miért kell beszélni róla.

De valamelyik nap fedeztem fel, mekkora “vita” övezi Kata konyháját. Kíváncsi lettem. Egy oldalon lakberendezők fikázzák (bocs, nem jut jobb szó eszembe róla) a konyha lakberendezési szempontból hibás megoldásait. No persze, a legtöbb dologban igazuk is van. Én is azt mondom, hogy a hűtő nincs a legjobb helyen, és a megvilágítás sem a legelőnyösebb. Szerintem kisebb-nagyobb kompromisszumokkal még lehetett volna javítani a dolgon. De Katának így tetszik, és a használatban is bevált. A kritizáló lakberendezők pedig stílusukkal sajnos csak a fent említett sztereotípiát erősítik. 🙁 (“Érdemes” elolvasni Kata oldalán a hozzászólásokat, főleg, amikből ő idézett.)

Én úgy gondolom, egy igazán elhivatott lakberendezőnek azon túl, hogy érvényesíti az “előírt” praktikumokat (mint technológiai sorrend a konyhában), hatalmas empátiával rendelkezve egyénre szabott tereket kell terveznie. Sőt, vannak olyan helyzetek, amikor visszavonulót kell fújnia. A végén pedig maga is meglepődhet a végeredményen. – Én Tilinek hiába említettem kb. 50-szer, hogy ha minden falat kávé színűre festenek a szobában, túl sötét lesz; megtette, és klassz lett (remélem, hamarosan mutathatok képeket 😉 ). Bár teszem hozzá, én ‘kávé’ alatt sötétebb színre gondoltam – de már úgy látom, azzal sem lenne rossz. 😀

Én valahogy így gondolkodom a lakberendezésről.

Nehezen hoztam össze ezt a bejegyzést; csak remélni tudom, hogy érthetően írtam 😀

Ti hogy vélekedtek a témáról?

ui: Találtam egy nagyon korrekt cikket arról, mi is a lakberendező feladata. Érdemes elolvasni! 😉 (Ja, és a képet is innen csórtam 😉 )