Minden egoizmus és elbizakodottság nélkül állíthatom: egy dologban eszméletlen jó vagyok.

Ezt Ti is tapasztalhattátok már: a tervezgetés nagyon megy – viszont az alkotás elkezdése már nem annyira 🙁

 

Az viszont tény, hogy bánat elűzésére és figyelemelterelésre a legjobb a kreatív munka. (A kiinduló okokat nem részletezném, annyira még nem vagyok túl rajta. De nyugalom, túlélhető 🙂 )

 

Szóval, ha már úgyis a gegről írtam, és végre a hátlapot is levágattuk a lapszabászatban, bekeretezem a Central Perk-pólómat (végre) 😀 Írtam már erről korábban.

Képkeretet már választottam a Házban felleltek közül. Szerencsémre az egyetlen üveges keret lett méretben megfelelő.

Persze azért merültek fel kisebb problémák:

1. Ahhoz, hogy az üveget ki tudjam venni, ki kellett szedni a sok kis pöcköt, ami a beszorításra szolgál. Ezek olyan nagyjából háromszög alakú, hajlított kis fém izék, amik rendesen be vannak ékelve a képkeret belső szélébe. Végül is, ez a dolguk, különben kiesne az üveg a képpel együtt.

Az én dolgom viszont az volt, hogy ideiglenesen megszabaduljak tőlük, és ez fogó nélkül nem egyszerű (mert bizony, van ám a hátsó “műhely-szobánkban” külön fenntartott hely a szerszámoknak, csak éppen az a gond vele, hogy sosincs ott, amit éppen keresek 😛 – Kedvesem sokszor szerel motort az udvaron…)

Szóval, szépen egyesével puszta kézzel kiszenvedni a kis pöcköket nem volt kellemes élmény. De megcsináltam!

2. A képkeret egyik sarka sérült – fatapaszra és festésre vár:

De szerencsére a keret szerkezetileg jó állapotban van 🙂

3. Mivel a póló és a keret is sötét színű, így nem a legelőnyösebb.

Terv: a két faragott rész közötti bordó-fekete sávot fehérre festem. A kép fehér falra kerül majd, a konyhába a pamlag fölé, így szerintem jól fog mutatni. Aztán majd meglátjuk.

Folyt. köv. hamarosan 😀