Van, aki bélyeget gyűjt. Én mostanában bútorokat 😀

Ez a Ház, úgy néz ki, nem csak minket vonzott, hanem velünk együtt (vagy épp miattunk/miattam), a bútorokat és egyéb berendezési cuccokat is 😀 Rokonok és barátok sorra ajánlják fel megunt/feleslegessé vált/túl nagy bútoraikat. No meg van, amire én csapok le 😉 Persze nem vagyok “mindenevő”, csak azt fogadom el és be, amiben látok fantáziát.

Így került már hozzánk hatalmas háromajtós szekrény; ma pedig Apa Nővére hívott, hogy Nagymama szekrényéről levették az ajtókat (eltolósra cserélték), kellenek-e nekem? Hát hogyne kellenének! Még nem tudom, mire is lehet használni, de nem félek attól, hogy nem fog eszembe jutni semmi. Ebben az esetben… majd követem a szívem ♥.

De azt, hogy mikor jutok a felújítások-átalakítások végére, nem tudom. Ahogy elnézem… szerencsére soha 😉

Végre nekiláttam a konyhába szánt nagy polc szépítésének. Kiderült, hogy csiszolni való alig maradt :D, úgyhogy a hétvégén már lekentem favédő lazúrral, a belsejét pedig egy réteg lakkal is.

Elsődleges tervek szerint, mivel a pult fölé kerül, egy lámpát szántam belülre feltenni – egy neoncsővel. A kiállás meg is van hozzá a falban, a lámpa is megvan, viszont a polcon elég tekintélyes repedés fut végig majdnem odáig, ahol át kellene fúrni – féltem a művelettől. De ki is hagyjuk, mert rájöttünk, hogy felesleges – a konyhában lévő mennyezeti lámpa pont úgy világít, hogy sem a mosogatásnál, sem az előkészítésnél nem árnyékolok magamnak, és elegendő fényt ad (szemben a kis neoncsővel). Szóval, már csak néhány nap, néhány sor lakk, és még egy bútordarabot “kipipálhatok” (a Dög után) 😀 .

 

 

Anya már érdeklődött, ha elkészülök a Polccal, mi lesz a következő. Jó kérdés. Van miből válogatni. Valószínűleg az ajtó, ami jelenleg műhelyasztal (a Polc alatt is az látszik), de szintén csak lakkra vár még, no meg a felszerelésre, aminek a módját még ki kell találni (de ez többnyire Páromra vár 😉 ).

Aztán pedig? Ez még nekem is meglepetés 😉