Néha ugrani kell.
Sok mindennel vagyok így az életben – ha félek valamitől, mindig eljön egy pont, amikor lehunyt szemmel mély levegőt veszek… kifújom… és “ugrok”. Lesz, ami lesz. Bátorság? Vakmerőség? Mikor mi. Szerintem ez visz előre.
Eljött ez a pillanat a bútorfelújításban is. A Dög legyőzése óta nem sok mindent csináltam, és azok is elég “biztonsági zónás” feladatok voltak. (A Nagy Polc a konyhában, és az ágyvég-ajtó.)
Hetek óta agyaltam azon, mivel is folytassam, mi a legfontosabb, legszükségesebb, amivel haladni kellene. Végül a komódra esett a választásom, amit tálalónak fogok használni a konyhában. Első és sokadik pillantásra is a legmacerásabb bútor a felújítandók közül (de hát a Dögöt meg a legegyszerűbbnek hittem…), de legalább sok, aprólékos, töprengős (és figyelemelterelős) melót ad. Nem mintha annyira ráérnék, egyszerűen csak most ez kell. A Kihívás.
Ez a kis zöld komód valaha biztos szebb napokat élt, mi már a “műhelyben” találkoztunk vele, és van egy olyan gyanúm, hogy az eltüzeléstől mentettük meg.
Szombat délutánig mi sem mozdítottuk el.
Aztán összejátszott több szerencsés véletlen, és ünneplésként hova máshova vitethetné magát egy Lány, mint a festékboltba? 😀
Kiválasztottam a színeket, Párom pedig kipakolt a szekrényből. Sok lom és szemét mellett azért kincseket is találtunk. Többek között egy valószínűleg traktorhoz való gyújtásindítót, ami Párom szerint tökéletes a Jawa-hoz is 😀 (Kinek mi a kincs, ugye? Biztos nem erre számítottatok 😉 )
Az udvaron, napsütésben.
Először felmértem a károkat.
A fenti képen is jól látszik a tekintélyes rés a hátulján. Kettő is van.
Ráadásul durván szúette is ez a terület.
Kicserélni nem csak macerás (asztalosmunka) lenne, hanem valószínűleg drága is, úgyhogy egyenlőre úgy gondolom, hogy marad. Megfelelően felületkezelve persze.
Ezen felül:
A tetején az egyik léc megemelkedett.
Mindkét hátsó lába hiányzik.
Az ajtajai nem vehetők le egyszerűen, csapolva vannak.
De ami minden nehézséget feledtet, és erőt ad a munkához:
Kidolgozott, díszített részletek.
Csini lábak.
Úgyhogy nekiálltam a csiszolásnak.
Az eleje többnyire kézzel csiszolható a faragások és az ajtók kivehetetlensége miatt.
Azért így is lehet vele haladni, de a millió apró repedés miatt gyanús, hogy sok fatapaszra is szükségem lesz.
Látványos haladás 🙂
Párom mindeközben motort alakított át – a szabadidő hasznos eltöltése együtt 🙂
Figyelmeztetés!
A bútorfelújítás veszélyes hobbi! Számolni kell kisebb testi, sőt gyakran lelki megpróbáltatásokkal is.
Egy farönkön ülve csiszoltam elmélyülten, és amikor fel szándékoztam állni, megtámaszkodtam a rönkön – a kezem lecsúszott, a fakéreg lenyúzta a bőröm – vérzett, fájt -és csak úgy “szőke nő”-sen azon kezdtem aggódni, mi van, ha vérfertőzést kapok. De persze nem állt fenn a veszélye még a vérmérgezésnek sem 😀
Mégis azt mondhatjuk, a farönk balesetvédelmi szempontból veszélyes területnek számít – pláne, hogy a meztelencsigák imádnak mászkálni rajta. Így jutunk el a lelki sérülésekig hisztirohamokig – csigát “simogatni” nem kellemes élmény 😛
🙂 hát ez van ha nem olvasom végig a blogot és úgy kommentelek 🙂 azt azért megkérdezhetem, hogy a “szuvas” felületet mivel kell lekezelni? szeretném megmenteni azt a bizonyos asztalt, ( ha már egyszer sikerült levetetnem a máglyarakásról Párommal) meg akarom mutatni a hitetlenkedőknek, hogy lehet ebből még valami jó is 🙂 kérdés2: le lehet úgy pácolni/lakkozni a felületet hogy látszanak a lyukak, és azért sík asztallapot kapjunk? Nekem nagyon tetszik a felülete! a kis bogaraim olyan művészien lyuggatták ki… Bocsi a zaklatásért 🙂
😀 A Dög felújítása kapcsán (azt hiszem, könyvespolc témában találod meg) írtam a szú elleni szerekről. Több helyen ajánlották a diófalevél teát, én végül (mert ezt persze később olvastam), egyszerű lazúrt használtam, ahogy a konyhai nagy polc esetében is. Nem tudom, mennyire szújárta az asztalod, mi régebben egy asztalt, ami szintén elég szúette, csak lefújtunk szúölő sprével (akkor még tudtunk szerezni, tavaly már hülyének néztek miatta a háztartási boltban, pedig lehet kapni), és egyszerűen lekentük (vagy fújtuk) lakkal. Szép lett, és nem zavaróak a járatok sem. Rajzasztalnak használom, így persze a rajz alá azért tenni kell valami kemény lapot 😉
Köszönöm, mindenképpen kipróbálom a diófalevelet! Én gyöngyös vagy ebédlőasztalnak szeretném 🙂 még folynak a tárgyalások Párommal…