…és újabb problémák.

(1. felvonás itt.)

A csiszolással nagyrészt megvagyok. Sok volt az aprólékos munka, vájatok-bemélyedések… eltartott egy ideig 😉

 

Már csak a teteje van hátra, ami még mindig elég sok fejtörést okoz. A felemelkedett lécet nem lehet egyszerűen odaszögelni, mert gyakorlatilag nincs hova 🙁 Azaz a végénél, a komód oldalánál nem elég megerősíteni, bentebb is kellene, ott viszont nincs alatta plusz réteg.

Sokat agyaltam azon is, mivel borítsam be a komód tetejét, hogy ne látszódjanak a különálló lécek. Szóba került vékony bútorlap vagy szegő, illetve csempe is. De valahogy egyik sem tetszett igazán. Végül úgy döntöttem, “marad, ahogy van”. Azaz csupán festeni fogom. (Miután azzal a rohadt kiálló léccel kezdek valamit 😛 ) 😀

 

Volt, amihez férfikéz kellett:

– a bútorfogantyúkat szabályosan ki kellett tépni a helyükről. A kulcslyuk-foglalatot (ezt így hívják?) is Párom feszítette le. Meg akarom szüntetni ugyanis, zár már úgysem tartozott hozzá.

– a két csini lábat is Ő távolította el. Minek eredményeként kiderült, csapolva vannak. Ami a bútor aljában is két, 10 Ft-os nagyságú, keskenyedő lyukat jelent. Vagyis 4-et, hiszen eredetileg csak megvolt mind a 4 láb 😉

 

Újabb kérdések: az újakat hogyan rögzítsem? Csapolással szintén? Ragasztással?

Lábak nélkül, jelenleg egyre kevésbé hasonlítva az elképzelt tálalóra:

 

De már csak egy “kis” csiszolás, egy “kevés” fatapasz, és festhetem is 😉

3. felvonás hamarosan.