…legalábbis a mennyisége 😛
Meló után párom még csiszol, és holnaptól már festünk, hogy a kőműves vasárnap már jöhessen a padlót lerakni. Remélem, összejön, mert jövő 7-en már Tesómék költöznek 😀 (ez már kicsit őrült vigyor – jók vagyunk az összesűrítésben 😛 ).
A felkészületlenségről-feledékenységről is lenne mit írni (de úgyis elfelejtem majd 😉 ) – a régóta várt villanyosunk (első körben mi kértünk halasztást, majd neki született babája 😀 ) vasárnap végre jött. Természetesen szinte semmink nem volt a meló folytatásához.
Azért csak adtunk munkát neki így is. Kértem egy új konnektort még az étkezőbe (ott lesz a tálaló, és hát, ki tudja…) – biztos szereti a “ja, bocs, tudom, tízszer mondtam, hogy nem kell, de mégis”-döntéseimet 😉 – és Párommal felszerelték az ipari lámpánkat végre 😀
Nem volt könnyű menet, és hogy a mennyezeti saralódeszkából kilógó kampó tutira megtartja még 50 évig, még mindig félve hiszem el (padlásra átfúrást terveztünk első körben), de a végeredmény lenyűgöz.
Háttérben az új konnektorral 😉 Már csak a komód hiányzik… de hamarosan.
Lent még nagyobbnak tűnt. De így sem rossz 😀
Eredeti márkajelzéssel 😀 (Fejjel lefelé… hm… talán valóban a szocialista rendszer vajling-túltermeléséből született a búra?)
Alulnézet.
Fényjáték a(z enyhén poros) padlón.
A megszűnni nem akaró por forrása: készül a szobánk – vésések bejavítva, lecsiszolva a falak.
…és még az esküvői fotókat is szét kell osztani.
Nem unatkozunk 😉
A lámpa <3
Néha olvasgatom régebbi bejegyzéseimet… és így feltűnt, hogy nagyon régóta nem olvasod az írásaimat… vagy csak nem kommentelsz? Hiányzik 🙁 Ha ezt olvasod, várlak vissza 😉 (Akkor is, ha néha nem válaszoltam, mert most az is feltűnt…)