…menyasszonyi láda. Pedig egyáltalán nem.

Van egy szekrényke. Egy kis komód. Vagy bárszekrény. Egyszerű retro darab.

Hónapokkal ezelőtt láttam meg, amikor caplattunk fel a 3.-ra Anyáékhoz, hogy az első emeleti folyosón árválkodik.

Megnéztem-megszerettem… és megkértem Anyát, kérdezzen rá a kisboltban dolgozó lánynál, akinek a lakása előtt áll a bútor, nem-e eladó 😉 Majd én is beszéltem vele, amikor is kiderült, a barátjáé a komód, adjam meg a számom, majd hívnak, ha eladó, és megfelel az általam ajánlott 3-4 ezres ár. (A vatera felhozatalára alapoztam.)

Nos, azóta sem hívtak. 🙁

Én pedig, ahányszor csak Anyáékhoz mentünk, felfelé és lefelé menetben egyaránt mélyeket sóhajtoztam nyüszítettem, hogy nekem KELL az a szekrény! Már eljutottunk odáig, hogy Párom ilyenkor csodálkozva nézett rám, és komoly arccal megkérdezte: “Milyen szekrény, Kicsim? Nincs ott semmi!” Erre én jaj-ne-már-nézéssel vigyorogtam rá, amikor, ha lehet, még komolyabban elkezdte sorolni, mi van a folyosón(2 lábtörlő, egy papucs, stb.), de szekrény, az nincs! 😛 😀

Kb. a 10. alkalommal, az esküvőnk után már bevetettem az “Egy Igazi Férj már bekopogott volna, és megszerzi nekem azt a szart!”-hisztit, vagyis kedvesen közöltem vele, hogy úúúúgyis addig mondogatom, amíg meg nem unja, és még mielőtt megfojtana (mivel szeret), bekopog és megszerzi a szajrét 😉

De elég türelmes a Drágám.

Aztán, mint már említettem, Tesómék szerdán költöztek, volt futónk, én a 2-3. kanyarban már nem voltam ott a pakolásnál, Tesómék házánál segítettem (félig bealudtam a fotelban, amíg a fiúk a laminált padló szegélyét rakták le), így Kedvesem hirtelen ötlettől vezérelve (ez milyen viccesen hangzik ebben az esetben! 😀 ) bekopogott, és mivel ismeri is a srácot, azaz a tulajt (és ez miért nem derült ki korábban?!), meg is szerezte a bútort nekem 3000 Ft-ért 😀

Aztán pakoltak tovább, és rajtam kívül mindenki tudta, milyen meglepetés vár itthon. Irtó jól tudnak titkot tartani!

Este, már fürdés után, Párom kihívott a folyosóra, hogy nézzem már meg, a kutya mit pakolt megint, és különben is, haladjak már a tálaló-komóddal (a folyosón festem), mert gyűlnek a bútorok….és a folyosó másik végén ott állt…

Persze vannak hibái – hát kinek nincsenek?

A teteje foltos, és egy forgatható tv-tartó (?!) nyomait viseli:

A bár-rész ajtaja nyikorog, a bútorgombok lazák és nem tetszenek, és persze festeni is fogom…

De ennél szebb és kedvesebb szerelmi ajándékot (egyelőre 😉 ) nem is kaphattam volna ♥