Még nem vagyunk gyakorlott háztulajok. De fejlődünk.

Amikor a Nagy Esőzések idején a kisfürdőben a csap megnyitása nélkül is lehetett zuhanyozni, egyikünknek sem jutott eszébe, hogy jelentsük a károkat a biztosítónak. Pedig a csekkek fizetése már havi rutinná vált 😛

Párom és apukája helyére tette az elmozdult palacserepet, így a beázás megszűnt. A felújítások közepette pedig egy plusz festés fel sem tűnt. No meg kit érdekel a kisfürdő, amikor készül a csodaszép nagy? 😀

De aztán pénteken hasonló esetet mesélt a kolléganőm, úgyhogy “eszembe jutott”, hogy egy próbát megér, hogy a biztosítóhoz forduljunk. Aztán majd kiderül, festésre mennyi pénzt adnak.

Az pedig, hogy a Háznak vannak számunkra többnyire láthatatlan részei is, amikkel mégiscsak foglalkozni kell, szintén a Nagy Eső idején tudatosult. (Itt most nem azokra a melléképületekre gondolok, amiket egy éve nem is láttam belülről, vagy ahol még nem is jártam – ! – ; vannak sürgetőbb dolgok, mint a patkánymúmiák leseprése a szénapadlásról.)

Szomszéd bácsi már régebben is szólt, hogy a kertjük felőli csatornánk enyhén lóg. Őszintén szólva, mi ezt elég gyorsan elfelejtettük 😛 A helyzet pedig odáig fajult, hogy a napokig tartó eső miatt már szivattyúzniuk kellett a kertben, mert konkrétan minden vizet ők kaptak elvezetés híján 🙁

Tegnap reggel tehát jöttek az Apák és a Kőművesünk, és míg a Kőműves a fürdőben az általunk elfeledett párkányburkolást pótolta ( 😀 ), Kedvesem első lépésként kitakarította a szóban forgó ereszt. Kiderült, hogy már 10 éve nem volt tisztítva (ebből csak másfél a mi “sarunk”!) 😛 Az eredmény egy púpos taligányi virágfölddé nemesült por-moha-falevél-esővíz lett, amit Párom otthagyott a Szomszédbácsiéknak, akik ennek is örülhettek legalább 😉

Utána  a Férfiak négyen megerősítették a csatorna felfogatását (a pontos részleteket nem tudom, én a Házban ténykedtem addig). A művelet közben pedig nem a rohadt-magasra-létrán-mászás jelentette a legnagyobb veszélyt, hanem a tőle 10 centire kisgyerekkel, vagy alatta felhúzott-gatyával-kullancstól- pánikolósan elhaladó idióták, akik a járdára ferdén állított fagerendákat sem vették észre, mint jelölést. Erre már nem is tudok mit mondani. Túlélte mindenki, ez a lényeg. (Bár a kullancsos pasiról nincsenek értesüléseink.)

A csatorna megújult, rendesen “működik”, és az évente kétszeri kitakarítását reményeim szerint már nem fogjuk elfelejteni 😉

A fürdő pedig nemsoká elkészül…