A táblafesték, úgy tűnik, kifogyhatatlan. Ja, és megunhatatlan. A házunkban legalábbis úgy terjed, mint valami kór. Megmagyarázhatatlan 😉

A teatartó befőttesüvegek és a fürdő után a hűtőre is átterjedt:

 

Festés előtt lecsavaroztam a fogantyút, körberagasztottam tesa-szalaggal a festeni kívánt területet, majd fél órán keresztül próbáltam megszabadulni a felragasztott matricáktól. Sima víz (ha-ha-ha), majd súrolóporos dörzsiszivacs (azt hitted, mi?), mindent feloldó körömlakklemosó – mind hasztalan, és ezek kombinációja is. Itt már kezdtem félni, s bár még a csiszolópapírt is bevetettem (lehet nem 80-as kellett volna, hanem minimum 40-es?), végül feladtam. Ráfestettem. Közelről látszik, néhol érdes maradt (annyit értem el 😛 ), de már nem érdekel. Szóval egy nagyon hasznos tipp: soha, de SOHA ne ragassz a hűtőre csini piros almáról leszedett cuki almás matricát! Máshova se. Soha.

Kellett pár réteg táblafesték a tökéletes, foltmentes fedéshez, de alapozni nem kellett, és gyorsan elkészültem. (Persze az utolsó, “foltmentesítő” réteg csúszott vagy két hetet, mert megvártam vele a polcfestést – ne kelljen kétszer ecsetet mosni, stb.)

A következő áldozat tehát, a fürdőszobai kis fehér polc.

Először félbevágott tiplivel és mestertapasszal eltüntettem a lyukakat, amik korábbi rögzítés nyomai voltak.

Majd nekiláttam. Ecset-henger-két réteg-lábak felcsavarozása, és….

 

…a festékesdoboz pedig még mindig nem ürült ki 😉 😀