(Ha már úgyis legtöbbször a kastély hirdetődik a bejegyzéseim alatt, gondoltam, teszek rá még egy lapáttal 😉 )

Tavaly májusban Nászútra olyan helyet kerestünk, ahol minden kényelem megtalálható egy helyen, és mivel imádjuk a kastélyokat, abban gondolkodtunk – rengeteg kastélyszállót megnéztem (mivel a turai még nincs lakható állapotban… bár teszem hozzá, nekünk így is épp megfelelne 😉 ), s hamarosan szerelembe is estem ♥ Rátaláltam az Apponyi Kiskastélyra…

…és benne a Kis Tömlöc fantázianevű szobára ♥

 

No igen, már itt eldőlt minden. (Hogy az elgondoláshoz képest drágább a hely, már rég nem érdekelt – inkább az ott töltött időn rövidítettünk, de nem volt kérdés, hogy ide megyünk-e. 😀 ) Még nem láttam ilyen szépen-igényesen-hozzáértően fotózott szálláshirdetést.

Medina ugyan nincs közel hozzánk, de legalább míg Kedvesem vezetett, volt időm az Esküvőn “belépőként szedett” sorsjegyeket kaparni 😉

Nem is tagadhatnám elhivatottságomat – bárhova megyek, lakberendező szemmel nézek körül…és bevallom, igen kritikus vagyok. Itt azonban annyira tökéletes volt minden, annyira pont jó, semmi régies-népies túlzás, amit annyira utálok. Szívesen megismerkednék a lakberendezőjükkel, mert biztos, hogy rokon lélek 😉

Egy szó, mint száz: a helyet nekünk találták ki, egyik ámulatból a másikba estünk, s mivel a kiszolgálás is mennyei volt, és vendégek csak Mi voltunk… Grófnak és Grófnénak szólítottuk egymást Vacsora közben 😉 (Igen, nagybetűvel. A Csokitorta pedig… már csak azért visszamennék.)

Na jó, Reggeli közben is maradt a magázás 😉

Csak egy dolgot bántam meg: hogy nem maradtunk tovább. Mondjuk úgy örökre. 😉

Lerajzolni-elképzelni-álmodni sem tudnék tökéletesebb Nászút-helyszínt.

Ez úton is köszönjük ♥