Tegnap délután szép idő volt, sütött a nap és nem volt több -5 foknál, így kirándulni mentünk.
Régóta terveztem már, hogy lefotózom a nekem tetsző házakat a városban. Aztán persze mindig elmaradt. Meg is lett az eredménye – az egyik, kedvenc kis házikó helyén már egy újnak az alapjai állnak 🙁 Az első sokk után szerencsére beugrott, hogy a google-térképen még 2012-es utcaképek nézhetőek 😀 , így hát:
Amiért tetszett: az alakja – a középen kiugró résztől olyan, mint egy vidéki kúria ♥, az oromzat szép a kis padlásablakkal, és egész egyszerűen olyan kis helyes. Volt. (Tényleg örök hála és köszönet a google utcaképeinek, nélkülük már nem láthattam volna. Hát, ez is egy jó példa arra, miért nem szabad halogatni semmit. Most szerencsém volt.)
Megnéztük azt a házat is, amivel a “Nagy Házkeresés” elindult. (Bővebben róla és a többiekről, akiket megnéztünk a Ház előtt, egy másik bejegyzésben írok majd.)
Új felfedezésünk a vele szembeni ház, és gyönyörű-szép ablakai ♥ :
A következő szépség hatalmas fák mögött bújik meg, első pillantásra apró díszeit még én sem vettem észre.
Utána Őt látogattuk meg. Mióta az eszemet tudom, lakatlan, és egy ipartelep betonkerítése mögött rejtőzik. Titokzatos, picit félelmetes… gyönyörű ♥.
A következő ház talán az első szerelem volt. Az egyetemről hazafelé, a vonattól mindig előtte battyogtam el, és nagyon vágyakoztam – bemenni, megnézni, megszerezni 😉
…és fölött. Bár, hogy a trombitára hasonlító dombormű valójában mit ábrázol, nem sikerült rájönnünk.
A mai túránk utolsó állomása egy olyan ház, amely nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Hozzáértő és szerető kezek közé került, és újjászületett. (Persze azóta is bánom, hogy nem néztük meg, amíg eladó volt.)
A google itt is a segítségemre volt. Így láthatjuk az “előtte” állapotot, pontosabban azt, amikor éppen elkezdték a felújítást. Sokat sétáltunk erre akkoriban. Nagyon el tudtam volna képzelni itt is az életünket, a hátsó épületből garázs és műterem lett volna, a kert pedig bőven elég nekünk. (Persze szerintem a felújításra kellett volna annyi, mint amennyibe a mi kis Házunk került…)
Rovatunk folytatódik, mert most jöttem rá, hogy a jelenlegi állapotot tegnap nem fotóztam le 🙁 No meg van még néhány épület, ami kimaradt a tegnapi túránkból.
Tudom, a bemutatott házak többsége igen leharcolt állapotban van. Sokan talán nem is értitek, mi szépet látok bennük. Tényleg fura, de mintha lenne egy olyan szemüvegem, amin át eredeti, hibátlan állapotukban látom őket. Ép stukkókkal és ablaküvegekkel, repedések nélküli falakkal… sőt a lakatlan épületek esetében a beszélgetéseket, nevetéseket is hallani vélem a nyitott ablakok mögül…
De egy biztos, az utolsó ház tökéletes példa arra (bár még be nem mutatott, de hamarosan), hogy hatalmas adag szerelemmel, elszántsággal és egy kis pénzzel (vagy ugyanannyival) újra életet lehet varázsolni ezekbe a büszke szépségekbe ♥
