…változást hoz.
Néha kicsit, néha nagyot.
Ma 2 éve, hogy aláírtuk a Ház adásvételi szerződését. ♥ Fura belegondolni, hogy 2 éve háztulajok vagyunk… és van olyan terület a Házban/kertben, ahol ez idő alatt semmi nem változott.
(Pont aznap Cipő is itt hagyta a színpadot 🙁 – úgyhogy ma ezt a dalt dúdoltam magamban…)
Zokni, a kutyánk valahogy mégsem volt ma ünnepi hangulatban. Mivel elég nagyfiú már, dokihoz nem vihetjük kézben, így ma kapott egy helyes kis nyakörvet és pórázt. Én sajnos lemaradtam a beavatásról, de Párom elmondása alapján nem az örömtől ugrált a teljes szabadsághoz szokott kis kutyánk 😛 Pórázzal nem hajlandó sétálni, és úgy besértődött, hogy az amúgy igen ritkán használt házikójából alig lehetett kirobbantani. Amire hazaértem melóból, már aktívabb volt, de úgy néz ki, mintha nem is egy csini nyakörv lenne a nyakán, hanem ólomsúly. Lelassult. Megszeppent. Remélem, hamarosan alakulni fog a dolog, mert nincs kedvem úgy orvoshoz vinni az esedékes szurira, hogy felszántjuk az utcát a fenekével 😀
Én lelkendeztem, hogy “de jó, így már kivihetjük a Tisza-partra futkározni!”, mire Párom csak annyit mondott, hogy “ja, ha azt akarod, hogy a hátán húzzuk…” 😛
Még néhány apró változás:
– a tulipánok a kertben már 10 centisek
– mától már csak fél adag fával fűtünk
– már sóhajtozások közepette tervezgetjük, mit is csinálunk az elkövetkező hetekben a Házban, a kertben (és csak fele az, amit már tavaly ilyenkor is terveztünk)
– múlt szombaton már kirándultunk egyet (Bár teszem hozzá, a madárcsicsergős-csendben-kavicsot-dobálós-Tisza-tó-látogatás inkább hogyan-hagyjuk-el-minél-gyorsabban-az-őrült-zajjal-és-tömeggel-járó-Böllér-fesztivált esetévé fajult; de legalább a “titkos” bőr-turinkat leellenőriztük – még létezik! 😀 – , és elhagyatott utakon napoztunk
– …és végre volt időm legalább ennyi kis szösszenetet írni 😉
