…avagy hogyan adjunk új életet egy sérült, retro tükörnek.
Évekkel ezelőtt tettem szert egy tipikus (bár annál azért szebb 😉 ), három részes tükörre.
Mivel pici szobámban nem volt neki hely (ugye a rengeteg könyv 😉 ), Párom szobájába került (ami, ha lehet, még kisebb volt, csak könyvek nélkül). Így nem csak egy fiókot kaptam, hanem rögtön egy egész pipereszekrényt 😀
Aztán persze költözött velünk a kislakásba is.
Majd tovább, a Házba. Először a szobában kapott helyet, a cserépkályha mellett, majd, miután egy szekrény kiszorította onnan, a konyha-étkezőbe került. Aztán elkészült a komód, és innen is lépnie kellett…
A szekrényke-része kikerült az előszobába, a tükör pedig néhány hétig a hátsó szobában feküdt összehajtva. Persze terveim már voltak vele.
A középső részét, a nagy tükröt a szobába szántam, a két ablak közé. A formája szépen passzol az ablakok boltíveihez.
Szóval, egészen múlt hét szombatig voltam képes tükör nélkül élni. Legalábbis olyan nélkül, amiben nyaktól lefelé is látom magam… és nem a hideg folyosón van. Végül is, a kabát jól állt rajtam, mielőtt kiléptem az utcára, és kócos sem voltam mindig, ezeket le tudtam ellenőrizni 😉
A tükör többi része azonban még kérdéses volt.
A két szárny közül a bal oldali aljából már a vételkor hiányzott egy elég nagy darab (talán ezért se került sokba), de a jobb oldali teljesen ép állapotban van. Azt először a fürdőbe szántam, de a végleges koncepcióba végül nem illett bele.
Majd egy hete jött a megvilágosodás, ami egy csapásra megoldotta a táblafesték-üzenőfal kérdését is 😀 (Mert bár már lassan minden mattfekete a konyhában is, az elsőként tervbe vett üzenőfal eddig valahogy kimaradt.)
Mivel a zsanérok szögelve voltak, Párom segített a tükör szétszerelésében. Azaz mindent ő csinált.
Majd először a helyére akasztottuk a Nagyot. Én mértem, Párom fúrt 😉
Persze a fotózással mindig sikerül megvárni a szürkületet, de talán látszik valami. (Vakuval még rosszabb.)
Majd a konyhába is felkerült a tükör, és a törött párjának alapja.
Mivel a tükörlap alatt volt egy kb. 10×76 cm-es, két centiméter mély “lyuk”, Nővérem melóhelyén, a lapszabaszátban vágattam hozzá anyagot. 2 db 1 centi vastag pozdorjalap töltötte ki az üreget – kalapáccsal ütöttem bele őket. (Picit hosszabb is volt, mint kellett, de a kalapáccsal ezen is tudtam segíteni – a pozdorja könnyen porlik.) Annyira beleszorultak így, hogy más rögzítést nem is igényeltek.
Majd mestertapasszal elsimítottam az illeszkedés helyét, és jöhetett a jól bevált táblafesték 😉
A végeredmény:
A fürdőszoba ajtaja fölé pedig felkerült a Nagymamámtól örökölt függönytartó is. Így optikailag egy magasságba emeltük a szobaajtóval 😉
Lassan minden a helyére kerül…
