Cirkuszosra hangolt fürdőnkben már csak a kis szekrény lógott ki a sorból. No meg a kupi.
De végre eljött az Ő ideje is. A listám alapján persze már nagyon rég nem itt kéne tartanom, de a mestertapasz-száradás-csiszolás-mégegykistapasz-száradás-végrefestés(1-2-3 réteg)-csíkozás-javítás-szétkalapálás-javítás… még leírva is időigényes folyamat. 😛 Sok délutánra jutott egy kicsi belőle.
Az ajtót visszatettem, hogy csíkjait a fiókéhoz igazítsam. Nincs még gumikalapácsom… és türelmetlen vagyok.
Ideglevezetésnek a legjobb: táblafestékkel festeni. Itt látszik, hogy a szekrényke belül is fekete. (Ez már korábban elkészült.)
Az ajtó csíkjai is alakulnak (miután az előző este az utolsó előtti pillanatban elfogyott krepp-szalag pótlásra került).
A végére néhány tapasztalat:
– a fehér festék vizes bázisú zománc. Klassz vele dolgozni, az illata is jó, de a fedésért néhol küzdeni kellett. Persze ne felejtsük el, hogy barna bútort festettem, és az első réteg festéket kentem fel alapozóként (ahogy több helyen ajánlották is).
– az olcsóbb árkategóriás “Tesa-szalag”, amivel az aljánál-tetejénél dolgoztam, nem tapad a legjobban. Ami bevált: a krepp-szalag elnevezésű termék.
– persze néhol kicsit elnagyoltam a ragasztást, így a fiók és az ajtó vékony kis széleinél nem úsztam meg a korrigálást.
– ja, és a lényeg: sima kalapácsot soha ne használj az ajtó helyreütéséhez, még rongy segítségével se! ( 😛 ) Erre való a gumikalapács (névnapomra kapok 😀 ).
A végeredmény kárpótol az apró bosszúságokért (és bárki bármit mond, akkor is a táblafestékkel a legjobb dolgozni, eddigi tapasztalataim alapján – amikor “nyugtatóként” is bevált, eldöntöttem: ha nagy leszek a táblafesték reklám-arca szeretnék lenni 😀 😀 ).
A kis gömbi bútorgomb pedig már a védjegyemmé kezd válni 😉
ui: A cirkuszi cápák ugye nem veszélyesek?! 😉
