Jó mesterembert találni nagyon nehéz.
Olyat, aki percre pontosan érkezik, nem cigizik, nem sörözik, csak dolgozik serényen-szerényen és kiválóan… még nehezebb.
Mostantól pedig még inkább az lesz 🙁
Tegnap hallottuk a hírt, hogy Sanyi (magunk közt csak így hívtuk, természetesen magáztuk), a Kőművesünk örökre megpihent 🙁
Sok mindent köszönhetünk Neki, minden látványos átalakítást a Házban. Ez úton szeretnénk még egyszer köszönetet mondani.
A biztos alapokért, amit a hátsó szoba lebetonozása nyújt.
A fényért és a reggeli napsütésért, amit a 2 kis ablak enged be a fürdőbe és a szobába Szomszédnéniék felől.
Végül azért, hogy a járólapok, csempék és laminált padlók hadából olyan konyhát, fürdőt és szobát varázsolt nekünk, amilyet megálmodtunk. Mert mindig törekedett arra, hogy ne csak jó, hanem szép is legyen a végeredmény; mindig kérdezett, és nem döntött egyedül a hozzáértő szakember jogán.
…és még annyi mindenért.
Tőle tudjuk, hogy ablakot berakni állványról, ytongtégla-falat felhúzni és betonozni legjobban csíkos papucsban lehet 😉
Ősszel még beszéltük, hogy idén tavasszal megnézi a kéményünket (bár papucsban oda már nem mertem volna “felengedni”). Mi egy picit elfelejtkeztünk róla, de így legalább nem kellett szabadkoznia, hogy nem tud jönni.
Lesz még kőművesünk, mert szükség van rá, de ezúton üzenem neki, bárki legyen is majd: nálunk nagyon magasra tették a lécet!
Szécsi Sándor, élt 64 évet.
Nyugodj Békében!