Természetéből adódóan nincs túl sok. 😉

De kezdjük az elején – azaz hogyan készült el a (fél)előszobánk.

A legkérdésesebb pont a deszkaborítású plafon volt. Mindenképpen fehérre szerettem volna. Mustársárga volt.

A zománcfestéket hamar leszavaztuk, és bizalmat előlegeztünk a már jól ismert Dulux latex falfestéknek. Így bontottunk “távoli vitorlát” 🙂 (úúúgy szeretem ezeket a fantázianeveket! 🙂 )

Nem csalódtunk. Igaz, két réteg kellett a teljes fedéshez, de a kezdeti foltos kinézet hamar összesimult, és egyenletesen hó(azaz vitorla-)fehérré vált.

 

Szerettem volna, ha jobban látszanak a különálló deszkák, de amikor Párom a vájatokat húzta végig spaknival, túl sok anyag potyogott ki. A deszkák elég öregek lehetnek már. Nem erőltettük. Azért így sem lett rossz 😉

Optikailag cirka fél métert nőtt a belmagasság 😉

 

Majd következett a színre festés.

A Nagy Lázadás előtt azért kellett egy kis tervezés – ceruzával néhány helyen megjelöltük a tervezett kábé-magasságot. Gondosan leragasztottam maszkolószalaggal a lábazatot, ne legyen festékes.

Majd nekiláttunk, és rájöttünk, hogy nem egyformán vagyunk lazák, azaz több kéz többféleképpen fest, és a nem egyenletes “lezárásnál” ez igencsak feltűnő. Végül enyém lett a kiváltság, ha már én akartam ennyire lazulni 😉

A végeredmény pedig:

Mi imádjuk. A Rokonok-Barátok reakcióját pedig aznap este nagy vidáman elképzeltük. Nagyrészt be is jött 😉

A kedvencem:

Hármasban mentünk Páromért (és A Motorért) autóval: a két Apa és én. Mindketten akkor látták először a kész falat, noha csak futólag. A kocsiban megszólalt Apa: “Egész jó lett a fal!” Apósom: “Ami alul zöld? Csak még az elválasztást kell megcsinálni.” Erre én, fülig szaladó vigyorral: “Az direkt olyan!” Apósom (meglepően beletörődősen): “Direkt?! Az…furcsa.” Majd Apa, mosolyogva: “Hát, ha furcsa dolgot akarsz látni, csak ide kell jönnöd.” 😀

A fotel csak ideiglenesen került ki, de szerintem maradni fog – imádok itt olvasni 🙂