festettládafia

Űrtelenség - 3. fejezet

Egy kis nosztalgia.

Nézegettem “régi” fotóinkat, s hogy, hogy nem, rábukkantam köztük néhány Űrtelen helyre 😉

A váchartyáni kastélyt 2009 novemberében látogattuk meg, egy romantikus szétfagyós-alulrólBogárbeázós évfordulós kirándulás során. (Félek, a helyzet azóta sem változott 🙁 )

A település honlapján olvashatunk pár sort róla: “A falu XVIII. századi birtokosa a Gosztonyi család, több udvarházat is építtetett. Ezek közül a képen látható földszintes, középtengelyében oszlopokkal alátámasztott, oromdísszel hangsúlyozott gazdag copf díszítésű kastély 1802-ben épült kora klasszicista stílusban. Gosztonyi Mihály és felesége Zsemberi Anna építette a családi feljegyzések szerint Isidore Canevale francia építész tervei alapján.”

Amikor mi ott jártunk, egy hölgy éppen bemutatta az épületet egy házaspárnak, ha jól emlékszem. Bemenni sajnos így sem tudtunk, ők is “csak” műértők lehettek, de érdekes előadást hallhattunk így is.

IMG_1279

A Rudnay-kastély elölről…

IMG_1280

IMG_1285

…és hátulról, a valahai park felől.


IMG_1289

 

A részletek pedig gyönyörűek:

IMG_1281

IMG_1283

IMG_1284

A kapu egyik díszítése.

IMG_1292

 

…és érdekesek:

IMG_1282

Ami a parkból megmaradt:

 

 

IMG_1286

 

2012 szeptemberében fedeztük fel a dobozi magtárat. Ez az épület 1863-ban épült, Ybl Miklós tervei alapján, az egykori Wenckheim-birtok számára. Az állapota erősen leromlott, de jelentős agrártörténeti emlék, és laikusként is érdekesek a megoldásai. Újabb példa arra, hogy egy “kiszolgáló-épület” is lehet gyönyörű – nem csak a funkció számít, hanem a látvány is.

(A turai kastély után kissé beleszerelmesedtem Ybl Miklós munkáiba ♥ )

Kép 062

Kép 101

Kép 102

Kép 103

Kép 146

A szárítón a négyszögletes kis szellőzőnyílások csak a szemben lévő falakon vannak azonos magasságban. Ezt a belső szárító szerkezet indokolja.

Ami pedig a fedett aláhajtó (a terményt szállító kocsik számára) alatt meglepett minket:

Kép 147

Kép 105

Kép 107

Kép 104

Kép 144

 

Legszívesebben mindet azonnal hazahoztam volna, pedig akkor még nem is volt hova. Senki nem volt a közelben, akitől bármit megtudhattunk volna  a bútorokról, de ha véletlen nem egy Bogárral, hanem egy T2-essel kirándulunk, tuti felpakolok néhányat! (Csak remélem, hogy nem égették el őket… vagy hogy még ott vannak, és rám várnak 😉 )

Egyre nagyobb kedvem van kirándulni… szorítsatok, hogy Bogárkám most már készüljön el hamar (1 hónapja kasznisnál van…), felfedezni csak Vele az igazi! ♥

 

(A kezdőkép: út Kondoros és Csorvás között, ahol 2012-ben, amikor arra jártunk, több kamionnal is találkoztunk…)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!