Debrecentől Szolnok irányába haladva több okból is érdemes a Hortobágyot útba ejteni.
Nem csupán a táj, az élővilág, de a 4-es számú főútnál lényegesen jobb útminőség, és lényegesen kisebb forgalom (sehol egy román kamion) igencsak vonzóvá teszi.
A Kilenclyukú Hidat láttuk már egy párszor, a csárdánál mellette fizetni kell a parkolásért, és félek, árai is inkább nemzetközi szinten mozognak… persze ez csak feltevés, nem mentünk be.
Nem vágytam nagyon társaságra aznap, inkább Őt fotóztam, míg Párom cigi-szünetet tartott:
A nagyiváni elágazásnál találja meg azonban a megfáradt vándor, amire igazán szüksége van.
Ez pedig nem más, mint a Kaparó Csárda.
Hatalmas adag, baráti árú ételeivel (most bánom egy picit, hogy nem vagyok az a “ezt-eszem-éppen” fotózós alkat)…
…látszólag és bevallottan is a vendéglátásba szerelmes tulajdonossal, aki közel 10 év alatt újította fel a korábban két útkaparó család által lakott romos házat…
…otthonos érzettel, lenyúlni vágyott bútorokkal…
A közelben sehol egy épület, csak a Csárda. A nyugalmat csupán a forgalom zavarja meg, de az szerencsére nem túl nagy, hamar feledhető 😉
Párom szerint tisztára, mint a KisVilla, csak férfi átiratban 😉
A Kaparó Csárda egy nap híján pont szülinapos volt, amikor ott jártunk – 3 éve nyitott meg. A Házigazda egy Apa-korabeli úriember, egy szavakkal vissza-nem-adható karakter 🙂 Ő világított rá, hogy “A bejárat 5 méteres körzetében tilos a dohányzás!”-tábla nem említi, hogy milyen irányban 😉 magyarul, ha van elég hely, ettől odabent is nyugodtan rágyújthatnál 🙂
Igazából, régi bútorai és kiállított használati tárgyai ellenére nem egyszerűen a múltba repít vissza ez a Csárda. Egy másik dimenzió inkább…nyugodt és emberközeli…ahol nem csupán egy vendég vagy a többi közül, hanem A Vendég ♥
Néhány kép (de úgysem adja vissza a lényeget 😉 ):
Megéri azt a kis kerülőt…
* röpke utalás az Úttalan út c. filmre
