Fodor Ákos ezen haikuják címe: Öregség. De átvitt értelemben is pont ugyanennyire igaz.

Néha el kell távolodni picit, kiszakadni  a megszokottból, kicsit “félre nézni”, és visszatérve: meglepődni.

Mindenre igaz ez, “túl közelről” nem biztos, hogy észreveszel mindent – igaz ez a Szerelemre is, néha jó kívülállóként rápillantani a Másikra… de most nem erről szeretnék írni 😉

Az elmúlt időszakban lassan már csak azt láttam a Házon, mi nincs kész, mit kellene festeni, hol van kupi, melyik szekrény nincs befejezve, stb-stb-stb…. 😛

Máshogy jobb lett volna megoldani, de elképzelhető, hogy az ingerszegény környezet is kellet – az ok most mindegy, az eredmény számít 😉 – 5 napig kórházban voltam 😛 Aludni nem tudtam rendesen egy éjszaka sem, a Külvilágban brutálisan szédültem (a tér és a friss levegő?), és csak arra vágytam, hogy hazaérve fürödjek rendesen és hajat mossak…

A Házba belépve annyira más volt minden – Párom és Anya kitakarított, de nem csak ettől 😉 – a tágas terek, a belmagasság, a színek…

Félretéve minden “beképzeltséget” – de hát úgyis tudjátok, hogy a Fürdőnket különösen imádom 😀 -, a fürdőbe lépve irtó fura érzés fogott el – mintha egy katalógushirdetés vagy magazinfotó lenne. 😀

Jó érzés, no. Mert néha már olyan “semmi extrának” látom, amit csinálok, pláne, hogy nem minden halad úgy, ahogy szeretném… de úgy látom (friss szemmel), jó úton járok. 😉

Lassan, de biztosan.

…és a Miénken ♥

(Ez csak egy “most-szabadultam-lelkizzünk-picit”-bejegyzés, de alakul a többi is – pláne ennyi nap elvonás után 😉 )