Ami szép, lehet extra is.

Nem rajongok a túl sok, apró csecsebecséért – ha díszíteni “kell”, az legyen egyszerű, de ütős! Na meg különben is, ha van egy jó ötlet, arról ne vonja el a figyelmet sok kisebb 😉

Egy szépen megterített, ünnepi asztal éke elég, ha csupán egy gyertyatartó.

 

Ez a kép már túl sok nekem, túl aprólékoos, túl káosz – bár legalább a színek “nem kavarnak be” 😉 Ami persze hülyeség.

Gyűjtöttem még néhány képet – nálam itt és most a méret a lényeg 😀

 

Mindehhez pedig Nővérem Párjának műköves munkálatai adták a kezdő lökést (és a bezsongásig továbbgondolt korlátlan lehetőséget).

Sajnos szomorú apropóból kellett egy kis segítség Neki – udvarrendezés, válogatás a sablonok és mintadarabok között.

Már elfeledve, mohosan feküdt a fűben ez a darab is – eredetileg kerítéselem:

A hátránya, hogy – kőből lévén – eszméletlen nehéz, borulékony és lábujjtöréssel fenyegető. Ilyen formában persze bútorra sem tehető, de!:

• a kertben is gyönyörű, pláne mohosan – hangulatvilágításra tökéletes, csak kell még vagy 10 😀
• tehető rá madáritató-fürdető kőedény
• egy cserép virág talapzatának is használhatjuk
• s mivel a sablon is megvan, Attilát szerintem sorozatgyártásra fogom 😀 – gipszből öntve könnyebb, nehezékkel a borulékonyság is megoldható; lehet üreges, hogy lámpatestet varázsoljunk belőle…festeni pedig olyanra festem, ami csak eszembe jut!

Na jó, azt hiszem, elvesztem ♥

Jelenlegi első darabom kint a folyosón, a reggeli kávézós-kuckózós fotelom mellett áll.

Elvarázsolt-kastélyos a hangulata, és néhány napon belül meg is mutatom – most sajna még van egy kis felújításból eredő kupi odakint 😀 De a folyosó teljes egészében hófehér, épp itt az ideje egy bemutatkozó bejegyzésnek 😉

(Esetleges megrendeléseket továbbítok! 😉 )

Képek innen.