Ami szép, lehet extra is.
Nem rajongok a túl sok, apró csecsebecséért – ha díszíteni “kell”, az legyen egyszerű, de ütős! Na meg különben is, ha van egy jó ötlet, arról ne vonja el a figyelmet sok kisebb 😉
Egy szépen megterített, ünnepi asztal éke elég, ha csupán egy gyertyatartó.
Ez a kép már túl sok nekem, túl aprólékoos, túl káosz – bár legalább a színek “nem kavarnak be” 😉 Ami persze hülyeség.
Gyűjtöttem még néhány képet – nálam itt és most a méret a lényeg 😀
Mindehhez pedig Nővérem Párjának műköves munkálatai adták a kezdő lökést (és a bezsongásig továbbgondolt korlátlan lehetőséget).
Sajnos szomorú apropóból kellett egy kis segítség Neki – udvarrendezés, válogatás a sablonok és mintadarabok között.
Már elfeledve, mohosan feküdt a fűben ez a darab is – eredetileg kerítéselem:
A hátránya, hogy – kőből lévén – eszméletlen nehéz, borulékony és lábujjtöréssel fenyegető. Ilyen formában persze bútorra sem tehető, de!:
Na jó, azt hiszem, elvesztem ♥
Jelenlegi első darabom kint a folyosón, a reggeli kávézós-kuckózós fotelom mellett áll.
Elvarázsolt-kastélyos a hangulata, és néhány napon belül meg is mutatom – most sajna még van egy kis felújításból eredő kupi odakint 😀 De a folyosó teljes egészében hófehér, épp itt az ideje egy bemutatkozó bejegyzésnek 😉
(Esetleges megrendeléseket továbbítok! 😉 )
Képek innen.
