Na nem kell rosszra gondolni – azért a Párom is maradt 😉
De Rá (vagyis egy ilyen lócára) már évek óta vágytam:
Innen indult, legalábbis hozzánk.
Összekötve a kellemest a kellemessel, így találkozhattam a “Képzeletbeli Barátommal” is, a LOM Design bloggerével, Pálmai Gabival. A várakozó Lomok között talált rám ugyanis ez a szerelem, s bár nagyon tetszik, amit csinálnak Ők, azért csak az az igazi, ha én varázsolok 😉 Na meg olcsóbb is volt így. A szállítást ne számoljuk, Tura épp útba esett 😀 Szóval kirándultunk egy jót.
…és csak hazafelé izgultunk.
Cirka 130 kilométeren át.
Vittünk mi ponyvát, de valami ősbizalom és jóstehetség okán végül nem tették fel a Fiúk.
Azért egy-két pillanatra az árnyékunk is látszódott.
Hazatérve egy fénykép a Hős Igorról:
Zokszó nélkül cipekedett.
Végül már itthon ért minket néhány csepp eső, amúgy csak millió rovarka-hullát szedett össze a Lóca.
Új helye még nem teljesen méltó hozzá, de a vasárnap tartandó Mihály-napra mindenképpen az lesz.
Mindenhol jó, de legjobb itthon. 😉
A festése pedig fejben már alakul…
Képzeld én meg most festettem be királykékre a lócát. nyaranta, azaz tavasztól őszig az eresz alatt van, s idén a sok eső szétáztatta, csúnya lett, ahogy a darabok mellett foltosodott az ülőrész, azaz a ládatető. Reméltem, hogy ez a fedőfesték/fedőszín takar és óv is, majd. Azóta (mert takarni próbálom esőben) tegnap ázott el először, nagyon. Most szárad. Hogy tudd ki vagyok: itt a lócáról is van fotó. Nem engedi ide a linket.
Itt nem enged linket megosztani 🙁 de az ‘üzenet a szerzőnek’ fülecskénél írhatsz, és képet is küldhetsz 😉 Érdekel a lóca, no meg a kiléted is 😉