…jövő Karácsonyra.

Bár őszintén, nem tudom, most is mire számítottam…

Itthon voltam ugyan két napot karácsony előtt, de mivel általában mindig többet tervezek be a nagy lelkesedésben, mint ami belefér (ha ketten vagyunk, ha én egyedül, vagy Anyával akár, de segítséget most nem akartam… tehát mindenféleképpen). Voltak pillanatok, amikor képes voltam elfogadni, hogy a Mi Karácsonyunk ilyen, bárhogy is kapálózunk ellene. (Utólag pláne elfogadom 😉 ) Káosz, kapkodás, összeveszés-kibékülés, sírás és vinnyogva röhögés 😀

Idén a legjobb mégis a Fa volt…

Amikor sok nappal karácsony előtt elolvastam Gabi (LOM Design) bejegyzését, körülbelül egy fél napig határozottan azt éreztem, hogy valamilyen nagyon kreatív, alternatív karácsonyfánk lesz az idén. Persze Párom kapásból másképp gondolta, és hamar visszacsábított engem is a jó illatú fenyő felé (persze, teszem hozzá, az ideinek nem nagyon érzem a jelenlétét). No meg csak ott motoszkált bennem a gondolat: ha már kivágták a fákat, legalább legyen, aki hazaviszi…

A vásárlást nem szoktuk elkapkodni, de idén Párom még 24-én délelőtt is dolgozott, így amikor 23-án fél 5 körül nekiindultunk fát vadászni, az indokoltnál jobban meglepődtünk, hogy már csak egy helyen volt nyitva a karácsonyfa-bolt, és méretben sem volt nagy a választék. Először még mosolyogtam, hogy Kedvesem kapásból levágatott vagy fél métert* a tetejéből – az úgyis ritkás volt – , de amikor itthon “kicsomagoltuk”, pánikba estem a méretétől. Hogy rövid az égősor, hogy kevés a dísz, és különben is, idén nem vettünk újat, pedig mindig szoktunk, ha csak egy kis különlegeset is.

Aztán fodrászoltunk a fán egy keveset (ne látszódjon az a 70 centi* hiány), így csinos gömbi lett belőle ;). Majd rájöttünk, hogy a belmagassághoz csak nem jön rosszul egy, a megszokottnál nagyobb fa;  hogy az égősor simán elhelyezhető úgy a fa egyik oldalán, hogy többnek tűnjön; hogy igenis sok díszünk van, pláne, hogy Kedvesem 24-én a boltjukban, ahol melózik, vett egy gömb-csomagot, 36 kisebb gömbbel…majd, amikor már indulnunk kellett (és persze kicsúsztunk az időből), már lazán tudtunk új szabályokat hozni (és csak remélem, hogy nem hagyományt teremteni): egy fa fel van díszítve (csak így magyarosan 😛 ), ha fent van az égősor, működőképes, és a díszítés minimum félig kész. 😀

Az pedig, hogy csak szemből néz ki tökéletesnek – mármint a díszítés, a Fa anélkül (főleg) is az -, már nem zavart egyáltalán. Este fél  11 körül, amikor hazaértünk, befejeztük a díszek felaggatását (segített, hogy a háttérben az Igazából szerelem ment 😉 ). Azt hittem, hatalmas és egyedülálló ötlettel állok elő, amikor azt mondtam Páromnak, jövőre csak egy fél fát veszünk, és felakasztjuk a falra (nem a tetejéből vágatunk le egy métert*, hanem kapásból elfeleztetjük hosszában 😉 ) – de két nappal később Anya mesélte, látott egy műsort, amiben pont erről az új trendről volt szó… úgy tűnik, nem csak mi küzdünk idő- és díszhiánnyal 😀 

Lakás-díszítgetés terén elég minimalista vagyok. Idén még adventi tálat sem dobtam össze 😛

A kettőt mégis sikerült ötvözni 😉

Az elsőt leszámítva, ezeket legalább időben tettem ki az ablakba 😉

Meg fogtok lepődni: van, amit tényleg pontosan csináltam (csak persze előtte nem volt időm írni róla 🙁 ): Luca napján, ha már férjet nem kellett jósolnom magamnak, búzát ültettem. (Családi kalákában: Apa beszerezte, mi hárman lányok pedig, mindenki a saját otthonában, elültettük.)

Jelentem, mind a kettő kizöldült karácsonyra (pedig nem is locsoltam rendszeresen), szóval jövőre jó termés várható. 😉 Anyáé persze sokkal nagyobb-sokkal zöldebb, ami azon túl, hogy a jobb elhelyezés (és gyanítom, többszöri locsolás) eredménye, a népi hiedelmet is alátámasztja – minden jóstehetség híján is bizton állíthatom, hogy a Hobbi édenkert lesz jövőre is ♥ (szemben a mi kertünkkel – és még csak nem is foghatok mindent Zoknira 😛 )

A többi minimál:

Valahogy nem vágytunk többre…

…csak pihenésből tízszer annyira a Fa alatt… de talán Vízkeresztig sikerül bepótolni.

Utólag is Boldog Karácsonyt! (és pihenést-regenerálódást utána 😉 )

A Ti Karácsonyotok hogy telt?

*Párom, ahányszor elmesélte a sztorit valakinek, valahogy mindig nagyított a “problémán” 😀