Néhány nappal ezelőtt elkapott az ‘eladó-házak-nézegetési-láz’. Van ilyen néha. Szerencsére nem kóros 😉 Mindenesetre szeretem “körbejárni” így a házakat, nézegetni a bútorokat, és néha elképzelni, én hogyan alakítanám át – rendezném be az adott épületet.

De be kell valljam, a most megtekintett kb.130 ház közül nem sok mozgatta meg a fantáziámat. (Persze nem is könnyű rám hatni – elsősorban a régi, inkább polgári épületeket szeretem, olyanból pedig választék sem nagyon van.)

Több házat nem csak az alaprajz hiányában nem tudtam értelmezni. Néhánytól egyenesen nyugtalan lettem. Nézelődés közbeni arckifejezésem sokszor a döbbenttől a fintorgóig terjedt, de végül rájöttem, engem mi zavar: a legtöbb otthonban a káosz uralkodik. (Persze néhány kép alapján nehéz egy ház hangulatát feltérképezni, ráadásul az ingatlanközvetítők egy fotó erejéig pl. egy cipőtörlő rongyot sem tesznek/tetetnek odébb, sőt inkább az kerül a kép fókuszpontjába… és sok lakásban a kupi a főszereplő…)

A káosz  azonban egy rendezett otthonban is eluralkodhat.

A leggyakoribb (engem) zavaró tényezők:

• A falszínek nem túl előnyös kiválasztása. – Amikor egy lakáson/házon belül minden helyiség más, igencsak vadító színekben pompázik… példa: a konyha citromsárga, míg a szobaszínek: élénkzöld, hupilila és narancssárga. Mindez 55 m2-en, alacsony belmagassággal… Tetézhetjük ezt azzal, ha a mennyezet is kap a festékből.
• Túl sok minta használata, ahol még a szín sem fogja össze a látványt. Pl.: bordó virágos szőnyeg sárga csíkos függönnyel és virágmintás kanapéval.
• Zsúfolt helyiségek – a minden mindenhol és mindenen tipikus esete. Apró, össze nem illő, vagy látszólag nem használt bútorok, amik esetleg a közlekedést is nehezítik. Pl. :kis asztal vagy komód a folyosón, két szobaajtó között, amin vagy egy cserepes növény, vagy feltornyozott újságok kapnak helyet.
• Mintás csempével plafonig burkolt fürdőszoba.
• Mindenfelé dísztárgy, csecsebecsék, apróságok, “porfogók”.

 

(Tudom, a vásárló az épületet veszi meg, nem a berendezést vagy a falszíneket, de néhány esetben még az én fantáziám is csődöt mondott – a sok “sallangtól” nem láttam magát a házat, képtelen voltam “lemezteleníteni”.)

Nyugodt otthon eléréséhez a megoldás persze nem feltétlenül a “minimál” lakberendezés. De ebben a helyzetben is nagy igazság: a kevesebb néha több.

Haladjunk sorban – ma kezdjük a falakkal!

Ha valakinek éppen a hupilila kislányszoba az álma, ám legyen – de főként az erőteljes színek-minták használatánál érdemes figyelembe venni a szoba berendezését és a ház adottságait is.

Mivel egy esetleges felújításnál a falakat egyszerűbb festeni, mint a bútorokat lecserélni -átalakítani, illetve költözéskor is többnyire adott bútorokkal érkezünk az új térbe – célravezetőbb, ha a gombhoz igazítjuk a kabátot 😉

Néhány példa: ha a gyerekszoba berendezése színes (és a játékok miatt miért is lenne másként? 🙂 ), célravezetőbb egy semleges háttér, ami összefogja a színeket – fehér vagy halvány, inkább pasztell árnyalatok, de kis mértékben használva a sötét, illetve élénk színek is szóba jöhetnek, akár még a fekete is! (Persze ez utóbbiaknál nem árt a nagyon világos szoba, illetve csak az egyik falat tüntessük ki! 😀 )

Természetesen a lakás minden helyiségére igaz: ha már a színek, feltűnő minták szerelmesei vagyunk, nem kell lemondani az extrém változatokról sem. De ezekben az esetekben még fontosabb a zsúfoltság elkerülése, illetve, ha például csak egy falat festünk színesre-mintásra, míg a többi hófehér, vagy “félig” festjük le csupán akár az összeset – az összkép máris nyugodtabb.

A “nyugodt falakhoz” nem kell más, csak egy kis mértékletesség, önuralom és kevesebb festék 😉

Képek innen.