Szeles-napos időre ébredtünk reggel, hát elmentünk kirándulni egyet.
Idei első felfedező-utunk Tiszaroffra vezetett, amely kis falu elhagyatott épületét munkatársam ajánlotta figyelmembe – Köszi, Timi! 😉 (Nézegeti a blogomat, hát feltűntek neki az Űrtelenségek 😉 )
Elindultunk hát, hogy a megye egyik legrosszabb minőségű útját legyőzve megcsodáljuk a falu egyik legrosszabb állapotú épületét 😉
(Teszem hozzá, annyira a kompátkelőre koncentráltunk, mint kapott helymeghatározásra, hogy első “nekifutásra” meg sem láttuk a célpontunkat 😛 😀 )
Íme:
Én persze lelki szemeimmel rögtön szállodát láttam benne 😉 Persze az, hogy mibe kerülne felújítani, és megérné-e valaha-valakinek, más kérdés. (…és nem számítanék kedvező válaszokra.) Mégis, mindig olyan rossz érzés ilyen elhanyagolt és kihasználatlan, egyébként szép épületeket látni. (Nagyon hasonló eset a fegyverneki valaha-volt gőz- és hengermalom is.)
Ez az épület is malom volt hajdanán.
Kis nyomozásom során bukkantam egy könyvre – Cseppentő Miklós: Tiszaroff története, s benne a következőkre a malommal kapcsolatban:
“Községünkben jó műszaki adottságokkal rendelkező gőzmalom működött, amelyet 1949-ben államosítottak. A környéken is jóhirü malom őrleményeit nagyon szerették és ismerték a központi elosztó szervek is. Még a környező, malommal rendelkező községek lakossága is Tiszaroffra járt őrletni. (…) A malom, mint gőzmalom 19o6-19o8 között létesült. (…) A kis malmoknak a leállítása és egy összpontosított helyen való őrlés megszervezése gazdaságosabb volt, ezért 1960. december 31-ével a malom, mint gazdálkodó egység megszűnt.”
Azóta mi történt vele? Nem találtam más információt róla – állapotát tekintve könnyen elképzelhető, hogy már 1961 óta üresen és elhagyatottan áll.
Kunhegyes felé folytattuk utunkat, s ha már arra jártunk, meg szerettük volna látogatni a nemrég felújított pusztatomaji kápolnát. Nagyjából 8 éve, nyáron fedeztük fel magunknak az akkor igen romos épületet. Sajnos akkor készített fotóink eltűntek 🙁 (Főleg Nővérem fotózott, így az ő számítógépére kerültek a fényképek, amin néhány éve vírus pusztított… 😛 )
A következő képeket így innen kölcsönöztem.
Ma sajnos az útviszonyok nem tették lehetővé, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a megújult épületet. Távolról fotóztam:
Az messziről is jól látszik, hogy szép lett. Az útról könnyebben észrevehető. Csak… nekem valahogy túlságosan új… szinte kifehérített-kikeményített-ropogós… elvesztette ódon, titokzatos hangulatát. Nem tudom, milyen belülről, remélem, nyáron sikerül megnézni – én, ha más nem, ott hagynám látszani, mekkorák és milyenek voltak a falak a felújítás előtt.
A végére még néhány hangulatkép 😉
A gáton kutyáját sétáltató fiú, kucsmában.
Bála-sorminta.
Átfújt minket a szél, de elnézzük neki, mert már tavaszi 😉
Pár éve a magyarpolányi kálvária stációit újították fel. Új, szépen kifestett szobrok kerültek a stációházakba. Nekem a szívem szakadt meg a régi, csorba, kopott, volt mikor csak darabjaiban létezőkért. Azok számomra töredezettségükben jelentették a szépet.
Ugye? Néha túlzásba viszik a felújításokat :/ Ezért is szeretem különösen a turai kastélyt – ott a felújítás-állagmegóvás nem megy a múlt rovására 😉
Amiket még nagyon utálok, a már mindenhol felbukkanó, stílusukban abszolúte sehova sem illeszkedő “látogatóközpontok”. És ezért (is) irigylem én a nyugati országokat, mert ott valahogy megbecsülik, értékelik a régit. Nálunk mindent eldobnak, lebontanak, és építenek helyette egy csilli-villi újat. 🙁
Pontosan 🙁 Lehet, ez is közrejátszik abban, hogy vonzódom a sokszor romos, félig-elfeledett régi épületekhez. Mindig a turai kastélyt hozom fel példának 🙂 de imádom. Nincs túlzottan felkapva, nincs benne semmi plusz turista-csalogató… így legalább sosincs tömeg, és meghagyták az épület méltóságát 🙂 Azért van néhány jó példa is, régi épületek felújítására – csak annyi minden, szerencsés együttható kell hozzá. Ne legyen túlzottan elhanyagolva az épület, legyen, aki meglátja benne a lehetőséget, és legyen hozzá pénze is… ritka az ilyen, sajnos, és állami szinten tényleg nem működik 😛 (Személyes élményem a medinai kiskastély, erről is írtam már.)