Szeretek a múltból építkezni.

Nem csupán valami romantikus, “vintage” életérzésből kötődöm a régi épületekhez, a régi bútorokhoz, egy régi autóhoz.

Persze, minden ízlés kérdése – én úgy látom, a régi tárgyak sokkal stílusosabbak. Van bennük fantázia. Volt rá idejük, hát múltjuk van…és ami nem elhanyagolható: van bennük anyag 🙂

A régi Mesteremberek, úgy tűnik, nagyobb tudással és elhivatottsággal rendelkeztek, mint a maiak. (Tisztelet a kivételnek.)

A mi Házunk minimum 80 éve áll (sajnos nem tudok pontos adatokat), vályog alapon többnyire vályog falakkal… és persze, kellett ehhez a tulajdonosok odafigyelése és gondoskodása is, de nem ázik be a tető, nem düledeznek a falak, nem omlik be a pince.

A régi bútorok pedig nagyrészt fából vannak. A legnagyobb ellenség itt a szú, de még ennek ellenére is… olyan tartásuk van, hogy a zöld komódnak, amiből lelakott műhelyszekrény múltját feledtetve tálalót varázsoltam, meg sem kottyantak a “megpróbáltatások” 😉 A másik műhelylakóból pedig hamarosan ruhásszekrény lesz 😉

A régi autó pedig… ha nem lenne rozsda a világon, gondom sem lenne. 😉 Semmi túlbonyolítás, semmi felesleges elektronika, ezáltal minimális hibalehetőség. (Egyik kedvenc sztorim, amikor télen, egy nem tudom, hány éves, de mindenképpen Bogaramnál fiatalabb autó sofőrje küzdött a motor beindulásáért a parkolóban. Én beültem Bogyiba, kinyomtam egyszer a gázpedált indítás előtt, ahogy kell, majd gyújtást adtam, és elégedetten vigyorogva eldübörögtem a munkahelyem felé 😉 )

 

Sokszor elgondolkoztam már bútoraink származásáról 🙂

A legérdekesebb pont az említett “amerikai konyhás nappalink”. Ha nem maradtak volna bútorok a Házban (amiknek egy részét belealkudtam az árba, de többnyire szerintem örültek az eladók, hogy nem kell elvinni vagy eltüzelni), csak a konyhaszekrény lenne, amit méretre csináltattunk 😀

Ez utóbbit, azaz a tűzhelyet leszámítva, a többi bútor messze nem kényszermegoldás. 😉 Van itt véletlen, pont-szerencsés és tudatos értékmegőrzés is. Az előző lakók biztos örülnének, hogy “nem dobunk ki semmit”. 😀

(Amikor megnéztük a Házat, és tele volt még bútorokkal, nekem percről percre és helyiségről helyiségre kerekedett a szemem, és egyre izgatottabban dobogott a szívem. Szerencsémre, ami bútor engem igazán megfogott, mind hátul volt, kamrában-műhelyben, így nem volt nehéz “megszerezni” 😉 )

A konyhaszekrény feletti polc a padlásfeljárós kamrából került ide, miután megcsiszoltam, és lakkoztam.

Az étkezőasztal korábban is az volt, szinte ugyanitt állt. Vannak terveim vele, de egyelőre még nem kezdtem bele a felújításba. A festése néhol már kopott, repedezett, nem szép. A színe viszont bejön 😉 Ő meglepiből maradt, 4 székkel, de nem is baj, mert különben a rajzasztalomat kellett volna “beáldozni”, és akkor min alakulna a változatos káosz a szobában? 😀 (Íróasztalon rendet tartani sosem ment 😛 De dolgozom rajta! 😉 )

A 4 székből, amit itt használunk, 2 a hozzá tartozó, 2 viszont Párom szüleitől került ide, már a kislakásban is velünk voltak.

Az ablak alá pedig, mintha oda tervezték volna, pontosan befér az eltüzeléstől utolsó pillanatban megmentett sezlon.

“Kissé” kiült már, egy elszabadult rugó nemrég majdnem a combomba állt, potyog a “tömése”…tehát erős renoválásra szorul. De így letakarva, a célnak megfelel, sőt, igen hasznos alapdarabja a “nappalinknak” 😀

Az igazi mentőakció mégis a Zöld Komód esete. Olajos-festékfoltos-félig-lábatlan-kupis kis élete igencsak megváltozott. Csiszoltam-festettem, lábakat kapott… és most a legszebb porcelánjaimat tartom benne 😉

Hamarosan változás lesz itt is, legalábbis terveim szerint elkészítem végre a tálaló felső részét is hamarosan 😉 Pici festés és nagy ötletek kellenek hozzá, de ha a 80 literes bojler fennmarad a vályogfalba erősítve, talán nem lesz gond itt sem 😀 A csészék, pezsgős poharak oda fognak kerülni.

Nem a Ház adta, és nem “örökség”, viszont hagyatéki vásár enyhén szólva jó fogása a tálaló melletti fotel.

A kisebb kiegészítők sem “áruházi darabok”. A padláson talált képkeretbe került a turis Central Perk póló, egy régi kis tükrös szekrény darabjaiból készült a tükör-üzenőtábla kompozíció, a fürdőszoba ajtaja fölé pedig a Nagymamámtól örökölt faragott  függönytartó került. Ez utóbbi elhelyezésével nem vagyok teljesen megelégedve. A cél az volt, hogy egy magasságba hozzuk optikailag a két ajtót, de valahogy nem lett az igazi a végeredmény.

Ezek nélkül a bútorok, tárgyak nélkül nem tudom, hogyan nézne ki a konyhánk. Persze, biztosan kerestem-találtam volna hasonlóakat…de azon túl, hogy költségesebb megoldás lett volna mindent pl. a vateráról beszerezni, a hangulat sem lenne ugyanaz 😉

Tele vagyunk tehát régi bútorokkal, mégsem “öreges” az összkép. A komód (egyelőre) a legjobb példa arra, hogy színekkel egy öreg darab is lehet fiatalos, friss, bohém. Így biztosan szívesebben is marad 😉

Szóval: köszi Ház, köszi Előző Tulajok, és éljen az értékmegőrző újrahasznosítás! 😀