Szeretem, ha egy Tárgynak, egy Bútornak története van.

A Bölcsőnknek pedig nem is akármilyen.

Apró részletekből áll össze előttem az elmúlt 106 év, ami Édesapám Keresztapjával kezdődött, és jelenleg Kislányomnál, Hédinél tart.

A Bölcsőt tehát apai Nagymamám bátyjának, Hegedűs Péternek készítették, aki 1911-ben született.

Az interneten megtalálható anyakönyv adatbázist kezdtem el átböngészni, hogy a pontos dátumra ráakadjak (ezen felül érdekes is “lapozgatni”).

Nagymamám bátyja, Hegedűs Péter tehát 1911. január 22-én született.

A Bölcső elkészülését így 1910 végére – 1911 elejére tehetjük.

Egy dísztelen, egyszerűségében is gyönyörű fabölcsőről volt még ekkor szó.

1921. szeptember 29-én született meg a Bölcső következő „lakója”, Hegedűs Anna, a Nagymamám.

Majd Nagymamám férjhez ment, és sorban jöttek a gyerekek, négyen: Anna (aki nem mellesleg  télen, egy szánon született), István, Julianna, és végül Apukám, Péter. Ők mind feküdtek a Bölcsőben, ami ezután felkerült a padlásra.

A ház bővítésekor még a munkálatokba is befogták: a pallót támasztották alá vele.

Édesapám bátyja, István”hozta le” végül a padlásról, 3 gyermeke “használta” – Kati, Pisti és Gabi (Gabriella). Pista bácsi sajnos már nem él. A bölcső díszítését Ő kezdte el – számomra ez a munkája az egyik legkedvesebb, holott messze nem a legnagyobb – építészként Szolnokon és Törökszentmiklóson is alkotott. (Többek között a mai Tiszavirág Gyaloghíd is Őt idézi nekem, hiszen egy korábbi gyaloghíd megálmodói között volt. ♥ )

Sajnos részleteket nem tudok, a mintát honnan “vette”, miért nem fejezte be… annyi bizonyos, hogy a bölcső egyik “végét” Ő díszítette ki. Majd, amikor Nővérem készülődött következő “lakónak”, Szüleim folytatták a motívumot a Bölcső másik végén, és oldalain is, karcolásos technikával.

 

 

 

 

Én sajnos nem feküdtem benne, mert Nővérem is “szétverte a kezét” az oldalán – talán csak “buba” formában biztonságos egy babának 😉

(Kép innen.)

“Mutatóban” ringatták még benne Unokatesóm, Ági kislányát: Vandát; és Kuzin (nem vér szerinti unokatestvérem: Attila) is kölcsönkérte Kisfiai számára.

Most pedig, azaz 9 hónappal ezelőtt, elkerült hozzánk, mert végre van kit beletennem ♥

 

Hédi is csak a fénykép erejéig volt benne, illetve pólyásként egy picit nézelődni ott az ablakban. No meg volt egy eset egy bizonyos durván pofátlan egérrel, amikor oda “menekítettük” 😀 . Lassan pedig már bele sem fér… holnap lesz 9 hónapos ♥ .

…de a “családi felavatás” megtörtént.