A lakberendezés terén is mindig változik a “divat”, a bútorok is bekerülnek az “örök körforgásba”. Manapság divat a retro, a régi parasztbútorok is előtérbe kerültek. (Kíváncsian várom a szocreál bútorok mikor hódítanak úrja teret 😉 ) Ezért nem szabad kidobni semmit (már ha van hely a tárolásra), egy ma cikinek számító bútor, ki tudja, néhány év, vagy évtized múlva értékes lesz-e. 😀
Persze még akkor is mindenkinek más marad az érték, ahogy most is. Ha valakit kicsit sem érdekel a lakberendezés, könnyen szinte “utánunk vág” (még jó, hogy csak idézőjelesen), jelképes összegért egy márványlapos tálalót, ami “nem is tudom, milyen régi, még a nagyanyám nagyanyjáé volt”. Na ezen a ponton ájultam el majdnem, még jó, hogy anyukám ismerőse volt, és nem akart nyerészkedni az örökségén, ami neki már nem számított értéknek. De ez egy másik történet 😉
Most maradjuk a mi Szekrényünknél, amit előző tulajdonosa utoljára már csak műhelyszekrényként használt.
Első pillantásra szerelem.
Így szerencsére könnyű dolgom volt, első szóra maradt a Házban. Szerintem hülyének nézett az előző tulaj fia, úgyis csak elégették volna. (Ugye-ugye, hogy itt nem csak én kapok a szívemhez! 😉 )
Megmentettük ugyan, de sokáig a sorsára várt.
Mígnem eljutottunk odáig, hogy már nagyon pakolni kellett volna a szobában, és volt egy ruhás szekrény híja a dolognak. (Mert hogy a régit Hédi kapta meg.) Ekkor voltam 8 hónapos terhes.
Nem vittük túlzásba a dolgot. Amiért más napokat küzd, fest-visszacsiszol-antikolgat, az nálunk eleve adott volt. 😉 Nem a divat vezetett persze (és nem is a lustaság 😀 ), csupán a tisztelet. (Bár itt meg kell említenem, évekkel ezelőtt a szederbor színű festéket, amit végül a konzolasztal választott ki magának, erre a szekrényre szántam… kár lett volna érte.)
Egy reggel nekifogtunk hát: Párom magát a szekrénytestet festette, lakkozta, alapos tisztítás után, én pedig (maszkban és nagy terpeszben ülve 😀 ) a fiókot és az ajtókat vettem kezelésbe 😉 . Belülre a szoba falán és a tv-komód-bárszekrényen is használt Platinum sulyom festék, kívülre pedig csupán állagmegóvó lakk került. Végül a meglévő 2 polcot tartó régi szegőlécdarab is megmaradt, holott a szögelése a bútor külsején ér véget, visszahajlítva. De ez is egy érdekes-vicces momentum, másrészt a szögek helye megmaradt volna kiszedés esetén, és úgy még feltűnőbb lenne.
A rozsdás zsanérokat párom egy éjszakai rozsdamaróba-áztatással újjávarázsolta, minden más azonban maradt a régiben.
Polcokat lapszabászatban vágattunk bele, így lett három. A hatalmas fiókkal együtt mindkettőnk ruháit simán elnyeli (a vállfások nélkül persze), a 4 felületen persze 3:1 arányban osztozunk 😉
Jöjjenek a képek!
Új lábakat kapott, mert csak egy volt neki. Azokat is én festettem, szintén Platinummal.
A tetején lévő lukak még egy néhai díszt sejtetnek, azt sajnos már nem örököltük meg. Azért így is elég impozáns, bár a belmagassághoz meglepően alacsony.
Az ajtón lévő hatalmas repedés is megmaradt.
A fiók pedig jelenleg elnyeli a téli vastag pulcsikat-zoknikat. Nem könnyű kihúzni, így ide a használaton kívüli dolgok kerülnek.
Mindenhol kulcslyukak. Ez a fiók közepén lévő, ehhez tartozik zár is, csak kulcs nem.
A szekrényajtó felül, retesszel nyitható… Anyukám már sajnálja, hogy Hédi nem tudja majd kirámolni a ruháimat… én nem annyira 😉
Ez a szekrény tehát közös “meló” Kedvessel, de a felújítás mikéntje is közös döntés volt, és a használat is az.
Még egy-két apró festésen gondolkozok, természetesen a Platinum sulyommal 😉 , de ígérni nem merek semmit.
* A cím egy kölcsönvett Ossian. (Hédinek is bejön a rock, hát csak a mi lányunk, na! 😉 )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: