(Na, ezért jó előre címet adni… most már csak ez jutott eszembe. 😛 😀 )
Több, mint 4 éve lakunk a Házban.
Idén persze majdnem elfelejtettem a költözés dátumát, hiszen az augusztus már másért emlékezetesebb, és már a tűzijátékot sem aznap rendezi a városunk, hanem “rendesen”, 20-án.
Persze, van nem kevés dolog, ami eleve nem készült még el – így nincsenek küszöbök sem mindenhol, és a villanyrendszer sem ért el a Ház végéig 😛 -, de mára már kisebb javítanivalók is felütötték a fejüket.
Persze, idén már nem fogunk semmi ilyesmihez, de ha már eszembe jutott, nem árthat egy kis lista sem 😛
- a fürdőszobaajtót anno vályogfalba vágtuk – ez azóta megroggyant-igazodott kissé – alul javítani kell
- mivel fehér a fal majdnem mindenhol, a villanykapcsolók környékét sem árt festéssel frissíteni
- a szobában, a jobb oldali ablak mellett kiújult egy repedés (nem előny egy háznak az előtte menő kamionforgalom 😛 ), illetve tavaly fel is ázott egy picit ez a fal – alul sárgás a festés, fehér helyett. Hát igen, itt nem csak apró javítgatásra van szükség: a Ház elejét borító téglákat át kell kenni olyan anyaggal, ami a felfrissítésen túl a fugákat is vízállóvá teszi. Illetve eszméletlen jó lenne az ablakokat kicserélni, eléggé megvetemedtek már, néha az esővíz is befolyik (ilyen szerencsére már régen volt), a szél viszont állandó “vendég”, és ez télen nem buli 🙁 De az egyedi fa ablak nem olcsó…
- A szobánkban a szürke fal nem lett plusz egy réteggel átfestve, így foltos maradt. Beköltöztünk, úgy maradt, aztán mindig volt “jobb dolgunk”…
senkinek sem volt kedve bútorokat tologatni. A festékből pedig már nincs is sok. Festettem vele bár– és ruhásszekrényt is 😉
…azt hiszem, a legtöbb felújítás akkor valósul majd meg, ha Hédi átköltözik a szobájába (ami szintén nincs teljesen befejezve villanyügyileg, és jelenleg raktár-szerű… 😛 ). Azt hiszem, az felér majd egy teljes költözéssel 😀 Addig pedig nagyon nem ártana végre befejezni a Fiókost… különben meg azóta van egy hatalmas 100 éves tálalóm is… meg ott a kisfürdő is… és a…
…basszus…
(Kinek az ötlete volt, hogy írjak listát?!)
Most lesz 6éve hogy ezt a házat megvettük és készül.egy montrum lett azóta, sok rossz napom volt amiatt, hogy egy sohe véget nem érő történetben élek.DE!azért aki belép, az nem ezt a 6évet, vagy neked azt a 4et látja és érzi, hanem a szépséget és a kész dolgokat figyeli.Valahogy meg kell tanulni büszkének lenni rá, néha meg félretenni és elmenni otthonról, én pl imádok haza jönnoi és újra meglátni hogy mennyire szép házban lakom.Szerintem ez a ti kis fészketeknél ugyanígy van, minden saját készítésű, nagyon nagy büsukeség ez, sokan bele sem mernek vágni.a nagyon kicsi gyerekről meg ne is beszéljünk, mert Ő az első, elsők az élő dolgok:)))Neki meg egy nagyon jó példa egy olyan szülőpáros, akik alázattal és kreativitással vannak megáldva!
Köszönjük szépen, remélem, tényleg bírni is fogja Hédi a szüleit… 😀 Erről írtam is két éve egy bejegyzést – amikor 4 vagy 5 nap kórház után hazajöttem, mintha egy magazinba csöppentem volna 😉 Az tényleg nagyon jó érzés volt (persze a kiváltó okot módosítanám). De lassan 2 éve csak itthon vagyok… valahogy érthető, hogy “csak a repedéseket látom” 😀 😀 😀