Május közepén vettem ezt a hintaszéket, a Jófogás segítségével – közel volt, jó árban és jó állapotban.

 

Persze, kisebb kopások voltak rajta. Ezeket dokumentáltam 😉

Mintha nem lenne sürgősebb dolgom… (pl. előszobaszekrény, mert a cipőink a pamlag és a fotel alatt tobzódnak a “konyhában” – nemrég tűnt fel, bárhol vagyunk, Picúrhölgy, ha leveszi a cipőjét, rögtön beteszi valami, többnyire szék alá… 🙂 ♥) …szóval nekikezdtem a tök ráérő és így is használható hintaszéknek, mert nehogymár barnán hagyjam!

Aztán menetrendszerűen jött a harmadik hengeres “alkatrész” festegetése közben a “ki-a-francnak-volt-ez-az-agyament-ötlete-?! -érzés” (persze nekem), de ott már nem volt visszaút.

Vagyis már a csiszolás után sem 😉

A Lidiben újra lehetett kapni azt a multifunkciós szerszámot, amire fájt a fogam egy ideje, így az első meghirdetett nap reggelén Párom már szaladt is érte 😉

Én pedig nagyon örültem, egészen addig, amíg két órám rá nem ment arra, hogy megfejtsem a leírást, miszerint “felnyitod a szerszámbefogó kart és egyszerűen kicseréled/behelyezed a kívánt szerszámot a négyből”. Na ja. Egyelőre a legalkalmasabb eszköz a rögzítőcsavar ki-be mozdítására (egy, szerszámboltosokkal lefolytatott eszmecsere eredményeképpen is): a félbevágott késpenge…

(Lehet meg kellene érdeklődni a Parkside-nál, hogy ugyan, egy 14000-es cucc mellé miért nem tudtak célszerszámot adni?! 😛 )

Csiszolás után a hintaszék:

Majd indult a festés. Elsőre nem adta az “előírásos” “flow-élményt” … 😛

Néhol tapaszozni is kellett:
Az első réteg piros festéken még nagyon átüt… azóta tudom, hogy a másodikon is 🙁

Festés után tisztán látszik, hogy jó lenne még egy kis mestertapasz a tökéletesen sima végeredményhez… de bele se merek gondolni, hány réteg piros fedné el a tapasz élénk fehér színét… 🙁 Mivel saját használatra készül a szék, és párnát is tehetek bele, annyira nem zaklat fel a dolog (dehogynem). De legalább a saját káromon tapasztalok (vagyis jut eszembe, hogy egy alapozó réteg kiad minden apró hibát, és utána tapaszolunk, te hülye! ). Ezt most így elfogadni kevésbé őrjítő…

Azóta került rá még egy réteg, szép piros mindenütt… persze a tapasz átvirít még, és kell még a pirosból ide-oda, hogy egyenletes legyen.

Pénteken, amikor elkezdtem ezt a bejegyzést – Hédi mamázott -, nem volt kedvem ecsetet ragadni. Néha el kell távolodni… csak hogy ne utáljuk meg a készülő “művet”. No meg néha bejegyzést írni sem árt, igaz? 😉

De hamarosan újult lendülettel folytatom a melót, mert festés után még díszítem is egy picit a széket.

…és remélem, hamarosan “végzek vele”, mert vár rám egy kisebb Ház felújítása is… 😉

Részletek hamarosan.