Tavaly én is pályáztam a Paksi Atomerőmű által kiírt kreatív versenyen.

Több hónapig lehetett beküldeni a pályamunkákat, az utolsó nap volt december 31-e.

Én, túlagyalva a dolgot, miszerint “nem-is-olyan-nagy-cucc” egyelőre egyik bútorom sem; ami az lehetne, azt pedig nem fejeztem még be…stb… végül Párom győzködésének hála, a szilveszter utolsó óráit kihasználva, beküldtem három munkámat. 😉

‘Bútorfelújítás, bútorfestés, bútorátalakítás’ kategóriában végül a tálaló-komódommal indultam.

Párom szerint esélyesebb lettem volna  a kisCsíkossal, de mivel kategóriánként csak egyet lehetett küldeni, a szívemhez közelebb esőt választottam. No meg munka is Vele volt a legtöbb.

Azt pedig már sose tudjuk meg, mi lett volna, ha…

A komóddal nem nyertem semmit, persze 😛

Ahogy mással sem.

Persze a ‘DIY dekorációk és ajándéktárgyak’ szekcióban felvonultatott Central Perk-képem, illetve a ‘Bútor- és használati tárgy-készítés, funkcióváltás’ kategóriában benevezett fiók-polcaim kapcsán éreztem én, hogy nagyon gagyi  enyhén szólva viccesen esélytelen, ha csak a nagy számok törvényét is vesszük alapul (azaz a rengeteg pályázatot), de hát… ha már utolsó pillanatos befutóként próbálkozom, csináljam jól, nem igaz? 😀

Minden pályázónak ígértek egy kiadványt, de őszintén szólva, ezt múlt hét péntekig teljesen el is felejtettem. (No meg ki várja annyira, ha tudja, hogy úgysem lesz benne… 😛 )

Mindenesetre múlt pénteken, kora délután érkezett egy GLS futár, a kezembe nyomott egy dögnehéz csomagot, amiért fizetni sem kellett (értelemszerűen), rajta volt a nevem, hát átvettem… és csak a feladó nevét meglátva világosodtam meg 😉

A könyv hatalmas, szép, jó illatú… s bár sokat levon az értékéből, hogy én nem vagyok benne 🙁 , azért vigasz-ajándéknak sem rossz. 😉

Végiglapozva lehet fintorogni, hogy “ennyi erővel a komód is itt lehetne, mert ez a szekrény/miegymás nem nagy cucc”, lehet szentségelni, hogy a keresztszemes mintához nem én találtam ki a stencilt, pedig igazán nem sok kellett volna már hozzá… (Sőt, az első falra-festős négyzetes próbálkozásom végül is az volt…), de sokkal inkább összeszedegetek néhány ötletet (pl. hogy a fehér fatapasz helyett jobb lett volna a folyékony fa a hintaszékre, és nem kellene negyedjére lefesteni, hogy fedjen a piros… 😛 ), és idén, ha lesz új pályázat – és miért ne lenne? – újult erővel és talán több idővel (mert Picurt már gyakrabban lehet egy-egy napra “mamáztatni”), ismét benevezek! 😉

Ötletem és alapanyagom, mint a tenger! 😉 (…csak időm is tényleg legyen mindenre!)

 

ui: Bevallom, nem ez volt az egyetlen “áááá, nem….na jó, mégis….basszus már csak 12 perc van!… töltődjön már ez a szar!!!…” jelentkezésem… Egy fotópályázatra küldtem be képet… pont, mintha nekem írta volna ki az Elherdált Műemlékeinkért Egyesület… No, itt sem nyertem semmit.  De az  esély megvolt, és legalább kaptam néhány tippet az Űrtelenség-kutatásra 😉