Őszintén szólva, én nem rajongok a “vintage” azon ágáért, ami lefestett-visszakoptatott bútorokkal és tárgyakkal tört be a köztudatba.

Szeretem, ha egy bútor önmagától régi, az idő koptatta patinásra; de szeretem színekkel is megbolondítani a régi darabokat, nem elfedve “ráncaikat”. 😉

Azért néha kivételt teszek én is… amikor rám talál egy régi borotválkozó tükör, és vele egy időben a lehetőség, hogy ezt egy vintage-szerelmes lány születésnapjára “szalonképessé tegyem”. (Persze azért nem hazudtoltam meg magam! 😉 )

Először felmértem a hibáit – kopásokat-karcolásokat:

Majd arra gondoltam, új tükröt vágatok bele; lefestem fehérre, és ahol visszakoptatom, mintha a használatból eredne a kopás, ott előtünedezik a klassz bordó szín… de nem vitt rá a lélek. 😉

Végül a tükör maradt az eredeti – hiszen mi más menne legjobban a “régies” stílushoz, mint a tényleg régi?! 😛

A hátoldalra vágtam borítást – áttetsző virágos-lepkés, illetve bordó karton papírból.

 

Az eredeti kis karcolásokat pedig inkább pentart arany festékkel és durva ecsettel felrissítettem a tükör faragott idomain.

A végeredmény pedig… még engem is elvarázsolt 😉 :

A “munka” rész összességében cirka fél órát vett igénybe… és bevallom, nagyon élveztem 😉

Ajándékként pedig nagyon bevált, Enikőnek nagyon tetszett, és, bár el is felejtettem, hogy sok türkiz közelébe kerül, meglepően jól passzol új környezetéhez ♥

(A képet Enikő oldaláról “loptam”, de úgy sejtem, nem bánja 😉 .)