A kis polc a fürdőnkben egy ideje (minimum 2 éve 😛 ) igencsak leharcolt állapotban végzi feladatát.

Mivel anno se alapozót, se lakkot nem használtam… a kád felőli oldala, mondhatni, bibis lett.

…majd kivittem a konyhába, hogy lefessem… és feltárultak rejtett tulajdonságai:

 

Itt azért egy picit megijedtem 😀

Utánanéztem korábban, mégis milyen alapozó lenne nagyon tuti a laminált bútorlapra. A sokak által ajánlott, Harzo mindenreIStapadó alapozó az ára miatt nem lopta be magát a szívembe (=ülve kihordott szívroham) – ennyiért csak jó lehet a cucc, és biztos találkozok majd olyan kihívással, amikor hasznát veszem, de ez most nem az a helyzet volt.

Inkább a ‘hogyan bízzunk vakon az imádott táblafestékben’ esete – csiszolás, és a pergő festék eltávolítása után…

…csak festettem. Volt egy-két pici terület, amire 10 réteg festék kellett – és hozzá türelem, no meg egy kis huncutság: hogyan “libbents” oda még egy kis festéket úgy, hogy az ecsettel ne szedd rögtön vissza a durván csúszós bútorlapról.

Végül sikerült, és a biztonságból (végre!) felvitt lakkozással együtt is csupán 2 órámba telt ez a javítás. 🙂

Az újra szépséges, egyenletesen újrafestett kis feketém a helyén:

Ez a festés tipikus esete az “évekig bámult hibák se-perc alatt javításának”, ami hozza magával a “mi-a-francra-vártam-eddig” érzést, a kelleténél nagyobb büszkességgel vegyes elégedettséggel fűszerezve. (Már ezért a mondatért megérte. 😉 😀 )

Újra használatban 😉 (Azért, hogy ne higgyétek, ennyire steril a rend a fürdőnkben – egy 3ésfél-évessel élünk együtt, és a “női cuccok” sem férnek el mind a fonott kosárkámban 😉 )

(Most látom, a hátuljáról nem készült fotó… ha nem hiszitek, hogy ott is gyönyörű fekete újra, írjatok rám, és pótolom 🙂 )