Első kárpitos munkám: két kis retró szék.
A párja is ugyanilyen.
A lábak csak csiszolásra – lakkozásra várnak.
Első körben lecsavaroztam az ülőkéket.
Felmértem a terepet.
Végül egyszerűen, egy csavarhúzó segítségével feszítettem fel a kárpitot, így “húzva ki” a kapcsokat.
Az évek alatt masszívan a fába “épült” kapcsokat Párom húzgálta ki fogóval.
Majd lefejtettem a kárpitot – nehéz volt a választás: a gusztustalanná öregedett-használt anyaghoz, vagy a szivacshoz érjek kézzel… (elő kell keresnem a kis szövetkesztyűmet…)
Siker!
1-1 nap, cserépkályhába való begyújtás közben dolgoztam velük. Másodjára elégettem a régi kárpitot is.
Sem oldalról…
…sem alulról nem túl gusztusos a látvány.
A kárpit a benne maradt rozsdás kapcsokkal.
A második kis széknek lazán szétdőlt a lábrésze a csavarokkal való küszködés során. 🙂 Ez után elég volt kiütögetni őket. Ez a lábrész ragasztásra is vár 😉
Amikor már mindkét ülőke pőre lett, az aljukat megcsiszoltam, és lekentem favédő alapozóval. Majd fehér lepedőanyaggal borítottam be – ne porladjon tovább a szivacs (amit nem vagyok hajlandó lecserélni – végeredményben jó állapotban is van, csak a szélei macerásak), illetve ne kelljen a kelleténél (azaz max. 1) többször megérinteni 😛
Kézi tűzőgéppel dolgoztam. (Karácsonyi ajándékom volt 😉 )
Becsomagoltam.
A leendő kárpit rögzítése előtt pici finomításra vár az első réteg is.
Egyelőre csak behajtottam a fülecskéket. (Csak kézzel csiszoltam az alját alapozás előtt, ezért nem tökéletes.)
Most, mint két, frissen sült kalács 🙂
Jelenleg itt tartok a munkával.
A folytatás először a megrendelő (Nővérem) döntésén, majd a kárpit megvételén múlik. Jelenleg bizonytalan időre befagyasztva… Így legalább a korábban bemutatott fürdőszobai kis polcunkat “frissítettem”, illetve lakkozni kezdtem a kis ékszerdoboz szekrénykémet is 😉
Persze azért türelmetlenül toporgok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: