Legfontosabb tapasztalatom: NE az utolsó pillanatban nézz költöztető autó után, pláne, ha a hosszú hétvégére időzíted a pakolást! A hirdetést, ami hónapokig ki volt téve az albérletünknél  a lépcsőházba, leszedték; a költöztető pedig, akinek megszereztük a számát, nem vállalta, mert elutaztak. De szerencsénk volt, mert barátaink, akik a Balatonhoz költöztek, épp itthon voltak látogatóban, és segítségünkre siettek egy céges autóval. Ez úton is örök hálánk 🙂

Tehát a költözés is kalákában folyt – így a legjobb, csak az a “baj”, hogy vissza is kell adni majd 🙂 – ott voltak szüleim, nővérem és párja, Párom apukája, Párom nővére és az ő párja (tudjátok még követni? 🙂 ), Zoli és apósa, akik az autót adták, és végül Mi ketten. Tehát összesen tizenketten. Gombócból sok, de negyedikről való költözéshez pont jó “mennyiség”. Eleinte elég reménytelennek tűnt a helyzet, de végül reggel 7-től 9-ig lehordtunk mindent (vagyis én nem, én fönt pakoltam és pánikoltam), majd cirka negyed óra alatt berámoltunk az összes cuccot az új Házba 🙂

A folyosón álltam, a leendő előszobában, és irányítottam: mi kerül az egyetlen “tiszta” helyiségbe, a szobánkba – a ruhás zsákok, a fontos iratok, a fotelek, éjjeliszekrények, asztal, szekrény; mi megy a folyosó végébe: használaton kívüli bútorok; és szintén a folyosóra, az “ideiglenes konyhába”: edényes dobozok, mikró, ládapad, stb. A leendő konyha pedig az “elosztóhely” lett: ide került minden olyan doboz és zsák, amit később hátrapakoltunk a “raktárba”, azaz az alsókonyhába. Persze azóta néhány dolog “fölkerült”. 🙂

Leghasznosabb ötletem azt hiszem, a “mindennapi” doboz volt. Persze a kényszer szülte, de az albérletben az utolsó reggelig használt dolgok egy helyen (telefontöltők, vitaminok, lencse-cucc, stb.) – ez több kétségbeeséstől megmentett az elkövetkező napokban.
Ugyanígy igen fontos néhány ruhadarab (alsónemű, póló, nadrág – ami néhány napig elég) külön hátizsákba/bőröndbe pakolása, illetve a feliratozás!

Eltelt két hét azóta (?!), de töredelmesen bevallom, a szobánkban nem sok minden változott 🙁 A ruhák (többnyire) szekrényben, bútorok a helyükön (bár úgyis ideiglenesen), dobozok a sarokban. De majdcsak alakul. Ahogy a vizuális memóriám is – ha valamit keresek, majdnem mindig eszembe jut, hogy hol (értsd: mi mellett/mögött/alatt) láttam utoljára 🙂

A házavató “bulinkról” sajnos nem készült fénykép, pedig klassz volt: Bogyesz (a bogaram) mellett két leterített pléden, hosszabbítóval ellátott állólámpa fényénél “piknikeztünk” – főleg ittunk – Tesómékkal és barátokkal; a tűzijátékot pedig (mert nálunk 19-én van) a kert hátuljából néztük meg.

Jó nap volt 🙂