A konyhánk már régen “kinőtte önmagát”.
2013 októberében lett “kész”, de innen indítani kissé csalás – itt jól láthatóan még a csaptelep sincs fent a mosogatónál, és a hatalmas kamrapolc sem az ablak alatt. No meg az összes többi… ezen a napon csak nagyon ráértem rózsákkal “hangulat-fotózni” 😀
Székek már voltak, de a csipketerítő úgy nem érvényesült 😉
Furcsán üres.
A Házzal együtt kapott sezlon már akkor is itt volt a sarokban, pont-ide-illően, szóval sosem volt “csak konyha” ez a közel 20 m2-es tér.
Aztán szép lassan beszivárogtak ide a bútorok.
A Nagy Kamrapolc kezdte, rögtön az elején; majd ajtók kerültek a sarokban megbújó polcokra.
Elkészült a tálaló-komód, és egy hagyatéki vásáron vett fotel is itt találta meg a helyét.
A sezlon, 7 éve hű társunk.
Majd 2018 őszén érkezett egy nagy ruhásszekrény előszobaszekrénynek.
De valami még mindig hiányzik…
Minimum egy éve eldöntöttük, hogy kell egy kanapé. Kb. a helyiség közepére. Igen. Tuti. 😉
Persze használtban gondolkodtunk. A hangulat, az ár, az elvek okán…
…de főként méretproblémák miatt nem találtunk megfelelőt.
Aztán Apósom garázsából előbújt egy nagyon ígéretes darab… mármint pont megfelelt minden, elsőre felvázolt kritériumnak – retro (és még örökség is), durván kényelmes a közel 70 cm-es ülésmélységgel… kihúzható… csak sajnos nagy és tömör.
Ilyesmi, csak kopottabb kárpittal.
Végül beláttuk, hogy tisztességesen lehet, felújítani sem tudnám; ha el is férne valahogy, “agyonnyomná” a teret – így fájó szívvel lemondtunk róla.
Nézelődtem-keresgéltem tovább. Használt bútornál ugye a távolság sem mindegy, pláne, ha utánfutót is szerezni kellene hozzá… s mivel központi helyre szánjuk, a külalakban nem akartunk kompromisszumot.
Aztán… a LOM Design oldalán feltűnt egy első-látásra-szerelem kis kanapé.
Rögtön ráírtam Gabira, honnan szerezte ezt a kis csodát?! ♥
(A fenti kép nem saját otthonát, hanem egy munkáját dicséri, de nagyon hasonló ízlésünk ebben is megmutatkozik. Már tényleg úgy látom, hogy sorsszerű a “blogbarátságunk”. Valahogy nem lehet véletlen, hogy a régóta áhított kanapét rajta keresztül fedezem fel…)
Mint megtudtam, ez a kanapé új – annyira, hogy rendelésre készül.
…méretileg pont az elképzelt, pont-ide-illő (150x90x103 cm)…
Persze azért futottam még néhány kört:
– több online bútoráruházban és az Ikeában is szétnéztem – se küllemben, sem méretben, sem árban nem találtam jobbat 😉
-“na, ha az 55 cm-es ülésmélység van akkora, mint a fotelünké, jöhet!” …a fotelé 52 cm 😉
– egy tekercs konyhai papírtörlő segítségével próbáltam elképzelni, az asztalnál ülve, a kanapé magasságát… 😀 Jó lesz. A lakótérbe érkezőt nem az asztal még-mindig-nem-felújított és gyakran mindig kupis látványa fogadja majd – a kertre pedig ugyanúgy kilátni.
– legvégső kérdésem Gabihoz szólt: milyen a kanapé, huzat, kényelem stb. , hiszen ő már ült rajta. A válasz ennyi volt: “Tuti. Komolyan.” ♥ …fél óra múlva megrendeltük 😉
Sötétzöld színben ♥.
Igazából szerelem 🙂
Méretek 😉
(Képek az Expedo oldaláról.)
Valahol vicces, ennyi pénzt bútorra nem adtunk még ki (A méretre készült konyhabútor kivétel, de az más.), sőt, szerintem összesen sem került ennyibe a Házunk berendezése 😀 – vagy örökség, vagy a Házzal együtt “vettük”, vagy pár ezres hagyatéki vásáros bútor… vagy kaptuk ismerőstől-baráttól. Olyan “csórón” hangzik ez, “szedett vedett”nek, de nem az. Szerencsére a kedvelt stílusok ránk találnak; illetve, mint a hatalmas szekrény a hátsó szobában, kompromisszummal beilleszthető a térbe. 😉 Az eklektikát pedig szeretem.
A bútor érkezéséig elvileg még van egy hónapunk. Nem is bánom. Talán elég idő arra, hogy rendbe tegyük a konyhát addigra. Kell egy kis vakolás-festés-rendezkedés.
…és persze, talán, végre pont most indul be a Nyár is. 😛 De hát, úgyis csak délelőtt szoktunk “Tiszázni” 😉
*a címben szereplő dilemma lezárult, mire írni kezdtem 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: